Betegpanasz anyanyelven

Egybehangzó vélemények szerint a magyar nyelvű betegellátás teljes körű biztosítását egyebek mellett nemzetközi előírások, a magyar orvosok tömeges elvándorlása, valamint a páciensekkel történő hatékony kommunikáció megteremtése indokolja. Ezt a célt szolgálta korábban az az intézkedés is, amely szerint Románia területén magyar nyelven is igénybe vehető a 112-es egységes sürgősségi hívószám, amelynek országos rendszere működéséről szerdai ülésén fogadott el sürgősségi rendeletet a kormány. Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter, a rendszert koordináló országos bizottság elnöke a Krónikának elmondta: nyolc erdélyi megyében immár 41 magyar nemzetiségű vagy a magyar nyelvet ismerő alkalmazott fogadja a sürgősségi bejelentéseket, amelyek többségét a székelyföldi megyékben rendszeresen magyarul kezdeményezik. A tárcavezető tájékoztatása szerint ha a hívás olyan területi központhoz érkezik – például a Kárpátokon túli megyékben –, ahol nincs magyar nyelvű ügyeletes, egy kapcsolással megoldható, hogy a megfelelő szolgálatos válaszoljon a hívó félnek.

„Ha nem hívják át a románul is jól beszélő feleségemet, lehet, hogy a szomszédasszony már nem élne” – nyilatkozta a Krónikának egy Kolozs megyei férfi. Elmesélte, szomszédja tüdőembóliát kapott, és válságos állapotba került, de a család nem hívta a 112-es számot, mert úgy érezte, úgysem sikerülne románul elmondaniuk, hogy mi a baj. „Végül a feleségem hívta ki a mentőt, amelyik szirénázva szállította kórházba az asszonyt” – magyarázta. Bónis István RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint hasonló esetre Máramaros megyében is volt példa, ahol rosszulléte miatt egy idős magyar nőnek csupán annyit sikerült közölnie telefonon, tört románsággal a sürgősségi hívását fogadó diszpécserrel: „Căzut jos, mor” (Leesett, meghalok – szerk. megj.).

A civilben fogorvos honatya emiatt rendkívül fontosnak tartja, hogy az Európában egységes hívószámot magyarul is igénybe lehessen venni, hiszen románul nem beszélő ügyfelek esetén a lehetőség életet menthet. Bónis István korábban Kerekes Károly képviselőtársával törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amely kötelezővé tenné a kisebbségek nyelvén is beszélő orvosok biztosítását ama romániai települések kórházaiban, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja a húsz százalékot. A máramarosi honatya lapunknak elmondta, alapvető kérdés, hogy az orvos kommunikációs készsége jó legyen, és valós diagnózist állítson fel, a beteg pedig bizalommal forduljon hozzá. „Ehhez az esetek többségében elengedhetetlen, hogy az orvos anyanyelvén beszélgessen a pácienssel, megértse panaszát, és a kölcsönös bizalom érdekében megnyugtassa” – magyarázta Bónis István, aki fogorvosi praxisa idején a máramarosi Havasmezőn ukránul is megtanult a pácienseivel történő zökkenőmentes kapcsolattartás érdekében. Noha az RMDSZ-es képviselők kezdeményezésének előírásait tételesen tartalmazza a Románia által nemrég ratifikált regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, a tervezet a képviselőházban elbukott, ám bekerült egy önálló törvénycsomagba, amely hamarosan ismét napirendre kerül a parlamentben.

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) civil szervezet nemrég levélben fordult a témában a bukaresti egészségügyi, valamint oktatási minisztériumhoz, kérve: kötelezzék a magyar nyelvű betegellátás biztosítására az erdélyi egészségügyi intézményeket. A fiatalok kezdeményezése mögött az áll, hogy az utóbbi években Erdélyben rendkívül lecsökkent a magyar, illetve a magyarul tudó orvosok és más egészségügyi dolgozók száma. Ennek oka elsősorban az, hogy a hazai egészségügyi rendszer alulfinanszírozása miatt az 1989-es rendszerváltás után tömegesen vándoroltak ki – elsősorban Magyarországra – a magyar nemzetiségű egészségügyi dolgozók. Az orvoshiány terén Románia élen jár Európában: mindössze 1,9 orvos jut ezer lakosra, miközben a kontinens országaiban 3,8 az átlag; tavaly például 2500 egészségügyi alkalmazott kérte diplomája külföldi elismerését munkavállalás céljából. Országos szinten a legaggasztóbb orvoshiány Fehér, Kovászna és Szilágy megyében tapasztalható: a jelentős számban magyarok lakta Szilágyságban például ötszáz munkahely betöltésére volna szükség (ebből 300 szakorvosi állás), Szilágycsehben kizárólag nyugdíjas orvosok dolgoznak.

A tömbmagyar vidékeken – például a Székelyföldön – a lakosság szinte kizárólag magyar orvosokkal kerül kontaktusba, szórványban azonban a magyar betegek túlnyomó többsége a román nyelvet kénytelen használni az egészségügyi intézményekben. Mindez nemcsak kellemetlenséget jelent, hanem veszélyt is hordoz magában: az anyanyelv használatának akadályozása az egészségügyi ellátás során különösen súlyos következményeket (például félrekezelés, gyógyszer-túladagolás) vonhat maga után. Az EMI éppen ezért szorgalmazza, hogy vezessék be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a román anyanyelvű hallgatók számára a magyar nyelv tanítását, tegyék kötelezővé a magyar nyelv tanulását az erdélyi posztliceális egészségügyi oktatásban, ugyanakkor kötelezzék az erdélyi egészségügyi intézményeket, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást. Az EMI szerint a magyarlakta településeken nyelvtanfolyamokat kell indítani román orvosok és nővérek számára, a nagyobb városok kórházaiban magyar gondozó csoportokat, részlegeket kell szervezni, a gyógyszergyártó cégeket pedig kötelezni kell, hogy termékeikhez magyar nyelvű gyógyszerleírásokat és mellékhatásokról szóló tájékoztatót is csatoljanak.

Az erdélyi román orvostársadalom körében egyébként számos példa van arra, hogy az egészségügyi dolgozó önindíttatásból sajátította el a kisebbségek nyelvét. Dr. Dan Ona kolozsvári nőgyógyász az alapfogalmak szintjén zökkenőmentesen megérti magát románul kevésbé beszélő széki, mérai, körösfői magyar pácienseivel. „Diszszertációt persze nem tudnék magyarul előadni, de megtanultam a szakkifejezéseket, ami szerintem kötelező ahhoz, hogy az orvosi vizsgálat során a szakember és a beteg megértse egymást. Alkalmazkodnunk kell környezetünkhöz, nem szorítkozhatunk csak arra, hogy közöljük a beteggel: feküdjék fel az asztalra” – vélekedett lapunknak a kincses városi szakorvos, hozzátéve: ehhez hasonlóan a tömbmagyar vidékekről származó orvostan- és gyógyszerészhallgatóknak is törekedniük kell a román nyelv alapos elsajátítására.