Beszélgetés Csibi Magorral, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai elnökével

– A környezettudatosság, a figyelem ráirányítása a zöld életmódra eddig is jellemezte tevékenységét. Nemzeti liberális párti európai parlamenti képviselőként egyebek mellett a ciántechnológia betiltását kérte, majd a Think Outside the Box projekt kimondottan a környezettudatosságról szólt. De hogyan lesz valaki a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezetének elnöke?

– Ugyanúgy, mint ahogy valakiből ügyvezető, programozó vagy újságíró lesz. Részt kell venni egy interjún, és meg kell győzni az alkalmazót, hogy mindenki nyerne egy kölcsönös együttműködésből. Ez történt az én esetemben is, annyi különbséggel, hogy volt valaki, aki a kapcsolatot megteremtette. Potoczky László, a Polgártárs Alapítvány igazgatója kérdezett meg, hogy szeretnék-e a civil szférában dolgozni, utána meg beajánlott a WWF-nek. A többi jött magától. Egy rövid telefonbeszélgetés és egy hosszabb interjú után megszületett a megállapodás, ami reményeink szerint hosszú és gyümölcsöző lesz mindkét fél számára.

– Milyen ütemtervvel kezdett el dolgozni? Melyek a legnagyobb projektjei rövid, illetve hosszú távon?

– Még egy picit korai ütemtervről beszélni. Egyelőre a szervezet megismerésével, a kollégák képességeinek felismerésével és a projektek minél alaposabb áttekintésével vagyok elfoglalva. Vannak már ötleteim partnerségekről, egy minél jobb kommunikációs stratégia kidolgozásáról és egy átfogó mobilizálási stratégia elkészítéséről, de rengeteg függ a kollégák véleményétől. A WWF eddig egy összefogott csapatként működött, ezt szeretném megőrizni, úgyhogy egyelőre nekem van tanulnivalóm.

– A WWF főként a Duna-delta-projektekkel került be az elmúlt két évtizedben a romániai lakosság tudatába. Nemrég azonban fokozottan előtérbe került a kárpáti barnamedve védelme is. Mit tervez ezen a téren?

– Először is le kell szögezni, hogy a barnamedve védelme kapcsán elsősorban nem a vadászokra, hanem az állat életterére kell gondolni. A WWF kiemelt figyelmet fordít erdővédelemre és a védett területek fenntartására. Egyre több konzervációs projektre fektetünk hangsúlyt, például csak a baróti projekt keretén belül több mint 80 medve életterét kellene fenntartani. Szeretném a meglévő projekteket fenntartani, viszont emellett hangsúlyt szeretnék fektetni a kommunikációra is, ezáltal bevonni minél több magánszemélyt és céget a tevékenységünk támogatásába és ennek fenntartásába. Hogy csak egy pár programot említsek, szeretném a 2 százalékot a barnamedvének programunkat kiterjeszteni, ugyanakkor a Fogadj örökbe egy medvét projektet is népszerűvé szeretném tenni.

– Romániában található az európai medvepopuláció jelentős része. Az uniós csatlakozást követően pedig a korábbinál is szigorúbb korlátok közé szorították az évente kilőhető egyedek számát. A gazdák azonban azóta folyamatosan panaszkodnak, hogy a medvék óriási károkat tesznek a termésben, s az sem ritka, hogy – mint például Brassó vagy éppen Bálványos esetében – közel merészkednek az emberekhez. Meg lehet ezt fékezni valamilyen formában?

– Nem a medvék közelednek az emberhez, hanem az emberek a medvékhez. Valószínű, hogy ha nem irtanánk ilyen ütemben erdőinket, akkor nem látnánk ennyi medvét sem életterünk közelében. Egy erdő nemcsak fákból áll, ennél sokkal nagyobb érték, viszont mi csak ennyit látunk belőle. Ez olyan, mintha azt hinnénk, hogy az óceán csak úszásra használható. A mi panaszunkat viszont könnyebb meghallani, mint a több millió lakóhely nélkül maradt állat panaszát. Ennek ellenére mi mindent meg fogunk tenni, hogy ezeket az eseményeket megfékezzük, azáltal hogy megpróbáljuk a barnamedve életterét minél jobban védeni és konzerválni, hogy ezek ne legyenek rákényszerítve arra, hogy az emberek által lakott területeken keressenek élelmet.

– Tud tenni valamit WWF-elnökként a verespataki cianidos aranykitermelés megakadályozása érdekében? Sőt bár nincs akkora sajtóvisszhangja, a nagybányai Romaltyn Mining még az RMGC-nél is hamarabb beindíthatja a termelést.

– A WWF pozíciója nyilvános a verespataki kitermelés esetében, mint minden olyan szervezetnek, amely számára fontos a természet védelme. Emellett az eddigi tevékenységemet a felelőtlen kitermelés megfékezésére és a hasonló projektek megállítására magánemberként és újságíróként fogom folytatni, mivel a WWF ütemtervében nincsen erre egy külön projekt.

– Felmerült a korábbi években annak a lehetősége is, hogy Erdély területén is épüljön egy atomerőmű. Ebben a kérdésben milyen álláspontot képvisel?

– Az álláspontom teljes mértékben megegyezik a WWF álláspontjával, vagyis azzal a véleménnyel, hogy az atomenergia nem lehet egy fenntartható jövőkép szerves része. Ahelyett, hogy továbbra is ehhez hasonló rövid távú és káros energiaprojektekben gondolkodnánk, sokkal inkább a megújuló energiaforrásokra kellene koncentrálnunk.

– A nyugati országokban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyerekek környezettudatos nevelésére. Mi a véleménye a romániai helyzetről? Vannak-e a WWF-nek hasonló projektjei?

– Valószínű, hogy a hazai környezet nem lenne a mai helyzetben, hogyha több figyelmet fordítanánk a környezettudatos nevelésre. Ez nemcsak a WWF számára, hanem a mindenkori román kormánynak is prioritás kellene hogy legyen. A WWF az elkövetkező periódusban az Európai iskolák egy élő bolygóért nevű programot szeretné elindítani Romániában. Emellett még vannak elképzeléseim különböző oktatási projektek kifejlesztésére, viszont ezekről többet csak az áprilisi regionális WWF-ülés után tudnék mondani.