Megmenteni az eltörlésre ítélt múltat – Kolozsváron mutatták be Gazda József háromszéki szakíró legújabb életrajzi kötetét

– fejtette ki Gazda József. Kiemelte,

„Ahogy véget ért a ceremónia, levettem és többet nem tettem fel” – idézte fel a kovásznai szakíró. Mindezt azzal egészítette ki, hogy gyerekként tanúja volt a szovjet „felszabadításnak” is, látta annak valós arcát: kitekert nyakú tyúkokat, falvakat, amiken végigpusztítottak a „felszabadítók”, hallotta a visítozásokat, amikor éjszakánként „kiviselték” magukat a katonák.

„Az egész kommunizmus arculata így gyökerezett belém. Életem legszebb tíz napját talán 1956 októberében éltem át. Hihetetlenül boldog és hihetetlenül büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Soha nem felejtem el, hogy egy volt katonatársam, egy román fiú, akivel együtt voltunk nyári gyakorlaton, a Szentháromság-szobornál jött szembe velem, széttekintett, hogy ki van a környéken. Odasündörgött hozzám, megszorította a kezemet, s a fülembe súgta, hogy csodálom a népedet” – nosztalgiázott a szerző, aki negyedéves egyetemi hallgató volt abban az időben Kolozsváron. Azt is elmondta, hogy épp az 56-os események miatt került fel először a Securitate által megfigyeltek listájára.

illetve elmesélte néhány, olvasva kalandosnak ható, de valójában veszélyes élményét illegális koszorúzásokról, csodával határos megmenekülésekről.

Gazda József azt is megosztotta a közönséggel, hogy könyve megírása során, illetve azt megelőzően a saját szekus-dossziéját is átolvasta, végigtanulmányozta. S bár a róla jelentő legtöbb besúgó kilétét a mai napig nem ismeri – egy kivétellel csak a fedőnevekről van tudomása –, azt például tudja, hogy Szilágyi Domokos költő jelentett róla – többek között egy Illyés Gyula-vers elszavalásának apropóján.

Gazda József mesélt a nagyenyedi évekről, majd a hazatérésről Székelyföldre, Háromszékre, arról, hogy „feketelistán szereplőként” milyen nehezen kaptak a feleségével, Olosz Ella textilművésszel lakást. Arról is szó esett, hogy néhány esetben milyen mesébe vagy filmbe illő módon szegődött melléjük a szerencse.

A hetvenes években Székelyföldön, majd Csángóföldön faggatta az embereket, magnóval járta a falvakat azokban az években, amikor mindenki bizonytalan volt a kérdezősködőkkel szemben. Az évek alatt körülbelül 2500 emberrel beszélgetett, munkája felbecsülhetetlen értékű.

Szintén megjelennek a könyvben az általában feleségével közös utazásaikat felelevenítő történetek, közel-keleti, egzotikus tájakon átélt kalandok.

Különféle élményeikbe a könyvbemutató épp csak betekintést nyújtott, de a szerző és a moderátor hangsúlyozta, hogy a könyvben részletesen megismerhetőek ezek a történetek.