Zelenák Dávid a medencében önmagára talált
Fotó: Zelenák Dávid személyes archívuma
A háromszéki Zelenák Dávid története ma már sokak számára ismert példa arra, hogy elhivatottsággal, következetességgel és megfelelő támogatással milyen messzire juthat egy fogyatékkal élő fiatal. Dávid, a 19 éves Down-szindrómás sportoló mára több belföldi és külföldi versenyen szerzett érmet, tagja a román paralimpiai úszóválogatottnak, és olyan országokban versenyez, mint Portugália vagy Magyarország. Kezdeti útja azonban egyáltalán nem volt magától értetődő: a víztől való félelemmel kezdődött, amelyet szülői elszántsággal és szakmai odafigyeléssel sikerült leküzdeni. Édesapja, Zelenák József mesélte el részletesen, hogyan jutott el idáig a család.
2025. december 07., 19:042025. december 07., 19:04
A sepsiszentgyörgyi Zelenák Dávid Down-szindrómás úszó az elmúlt években fokozatosan jutott el oda, hogy belföldi és nemzetközi versenyeken is rajthoz álljon. Sportpályája a kisgyermekkori víziszonytól indult, fejlődésében pedig meghatározó szerepet játszott a család támogatása, az edzői munka és a parasport belföldi, valamint külföldi versenyrendszere.
Mint Zelenák József, az úszó édesapja elmesélte, a nagybetűs történet Dávid kisgyermekkorában indult. A szülők hamar észrevették, hogy a víz – legyen szó egyszerű esti fürdésről – félelmet és szorongást vált ki gyerekükből: a mindennapi fürdetések heves ellenállást tapasztaltak, ami arra utalt, hogy a víz közege számára nem biztonságos, nem komfortos.
A szülők célja akkor még mindössze annyi volt, hogy a víz ne váltson ki benne pánikot – az, hogy Dávid egyszer sportoló lesz, még távoli gondolatként sem merült fel.
Bár Dávid lelkesedése fontos kezdeti lendületet adott, de valószínűleg most nem beszélhetnénk úszókarrierjéről, ha Csíki Sándor gyógytornász, edző nem áll mellé, mögé „százötven százalékosan”.
Csíki Sándor nemcsak szakmai tudást, hanem emberséget és türelmet is hozott magával ebbe a közös munkába.
Zelenák Dávid Románia képviseletében
Fotó: Zelenák Dávid személyes archívuma
A rendszeres foglalkozások eredménye azonban folyamatosan láthatóvá vált: Dávid egyre hosszabb távokat tudott megtenni, egyre stabilabban úszott, mozgása egyre harmonikusabb lett.
A szülők számára különösen fontos volt, hogy az edző első pillanattól hitt Dávidban. A bizalom, amelyet közvetített, megerősítette a családot abban is, hogy érdemes folytatni az utat, még akkor is, ha az néha reménytelennek tűnt.
Az évek alatt Dávid odáig jutott, hogy már nemcsak hobbiként úszott, hanem megfelelt a versenyzéshez szükséges technikai és fizikai feltételeknek is. Az első, még kisebb versenyek sikerei tovább erősítették önbizalmát, és a fejlődésével párhuzamosan egyre világosabb lett: számára a sport nem egyszerű szabadidős tevékenység, hanem az önkifejezés egyik legfontosabb formája.
Később, amikor már teljesítette a külföldi szerepléshez szükséges időeredményeket, Dávidot beválogatták a román paralimpiai úszócsapatba. A csapatban való részvétel már magasabb szintű követelményeket és fegyelmet jelentett. A válogatottnak külön edzői gárdája van, akik irányítják a felkészítést és a versenyzést a külföldi helyszíneken. Ezeken az alkalmakon Dávidnak egy új környezetben is helyt kellett állnia, ami további fejlődési lehetőséget biztosított számára – még akkor is, ha a román nyelvi környezet nehézséget jelent számára.
Az édesapa tapasztalatai szerint a fogyatékkal élő sportolók számára működő versenyrendszer sok tekintetben ugyanolyan szigorú követelményeket támaszt, mint a hagyományos úszósportban.
A rendszer tehát messze nem „engedékeny”: a vele járó fegyelem, következetesség és technikai szigor nagyjából ugyanaz, mint a hagyományos versenysportokban.
A család fontosnak tartotta, hogy Dávid Magyarországon is versenyezhessen, ám ehhez szükség volt arra, hogy egy magyarországi egyesület tagja legyen. Ezért csatlakoztak a Csalogány Diáksport Egyesülethez, amely vállalja a sportoló nevezését különböző speciális olimpiai eseményekre.
Noha Dávid sok tekintetben rendkívül önálló, a szülők továbbra is el kell hogy kísérjék a versenyekre, kiszállásokra. A család szerint a legnagyobb akadályt gyakran nem maga a fogyatékosság, hanem a társadalom hozzáállása jelenti: az előítéletek, a távolságtartás vagy a félreértések még inkább nehezítik a fogyatékkal élő emberek mindennapjait.
A helyi közösség, Sepsiszentgyörgy város vezetése viszont már sokkal nyitottabb, mint a legelején.
A család számára világossá vált, hogy Dávid esetében az úszás nemcsak fizikai fejlődést hozott. Amint a sportban előrehaladt, párhuzamosan javult a beszédkészsége, a kommunikációja, az életvezetési képességei és összességében az egész mentális egyensúlya. Az úszás strukturált ritmusa, az edzésállapot fenntartása olyan pszichés stabilitást adott neki, amelyet más formában nem talált meg.
A sport tehát nem csupán teljesítménykérdés, hanem az életének egyik legfontosabb tartópillére.
Zelenák Dávid
Fotó: Zelenák Dávid személyes archívuma
Másfelől a sikerek is adnak egy löketet, hiszen Dávid minden alkalommal hatalmas örömmel fogadja, ha neve megjelenik egy cikkben vagy fotón szerepelhet.
Az önbizalom, amelyet a média- és versenyszereplések adnak, alapvetően járul hozzá társadalmi beilleszkedéséhez is.
A Zelenák család az utóbbi években felismerte, hogy nemcsak saját fiúk fejlődése szempontjából fontos a korai fejlesztés, hanem más érintett családok számára is segítséget szeretnének nyújtani. Ezért hozták létre alapítványukat, amelynek célja, hogy minél több fogyatékkal élő gyermek jusson hozzá szakmai fejlesztéshez, közösségi élményekhez és sportolási lehetőségekhez.
Tapasztalatuk szerint azok a fiatalok, akik nem kapnak megfelelő támogatást, könnyen elszigetelődnek, míg a fejlesztésben részt vevők látványos sikereket érnek el – akár a mindennapi életkészségek, akár a sport világában.
A család nem felejti el, milyen nehéz volt a kezdet. Dávid születésekor komoly kihívásokkal kellett szembenézniük, és a jövő bizonytalannak tűnt. A következetes munkának, az edző odaadásának és a hitnek köszönhetően mára Dávid életében a sport valódi kiteljesedést hozott. A család úgy érzi: sikerült a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, és Dávid bizonyítja, hogy egy fogyatékkal élő fiatal is képes értéket teremteni, közösséget építeni és eredményekkel büszkélkedni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elkezdődött Kolozsváron csütörtökön a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a Márton Áron 130 emlékév. Az emlékévet koordináló bizottság és az illetékesek ismertették a várható eseményeket.
Közbeszerzési eljárást írt ki a Kolozs Megyei Tanács egy általános forgalomszámlálás elvégzésére az önkormányzat kezelésében lévő 1300 kilométernyi közúton.
Csütörtökön több erdélyi és partiumi városban gyűltek össze tüntetők, tiltakozásukat fejezve ki az idei évtől érvénybe lépett helyi adó- és illetékemelések ellen. A tüntetők többek között a kormány és Ilie Bolojan lemondását követelték.
A magyar kormány a Székely Nemzeti Tanács mellett avatkozik be abba a perbe, amelyet a szervezet az Európai Bizottság ellen indított tavaly. Az SZNT a nemzeti régiókat érintő polgári kezdeményezés ügyében született elutasító döntés érvénytelenítését kéri.
Bírósági végrehajtótól kapott felszólítást a rendház elhagyására Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát azt követően, hogy a nagyváradi bíróság az önkormányzat keresetének helyt adva az apát kilakoltatásáról döntött.
Óriási összegeket költenek egyes romániai önkormányzatok a magán biztonsági szolgálatokra – a listát Konstanca és Arad vezeti, de vannak más erdélyi nagyvárosok is, amelyek tetemes összegeket utalnak át az őrző-védőknek a városkasszákból.
Életének 89. évében szerdán Kolozsváron elhunyt Murádin Jenő művészettörténész, művészeti író, szerkesztő, egyetemi docens, az erdélyi művészet legavatottabb ismerője.
A Kolozs Megyei Tanács nem kíván döntést hozni, miután egy egyesület hivatalosan kérte az Octavian Goga Megyei Könyvtár átnevezését azzal az indokkal, hogy a volt politikus és költő antiszemita volt.
Aláírták Nagybánya új fürdőközpontjának kivitelezési szerződését, így megkezdődhet a régóta tervezett beruházás megvalósítása.
Nem használható a kályha a Kolozs megyei Kiskalota rendőrőrsének egyik helyiségében, mivel a hozzá tartozó kémény tetejére gólyák raktak fészket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!