„A vízben találta meg önmagát” – Zelenák Dávid, a Down-szindrómával élő háromszéki úszó útja a nemzetközi sikerig

A szülők célja akkor még mindössze annyi volt, hogy a víz ne váltson ki benne pánikot – az, hogy Dávid egyszer sportoló lesz, még távoli gondolatként sem merült fel.

Az edző, aki elhitte, hogy Dávid képes rá

Bár Dávid lelkesedése fontos kezdeti lendületet adott, de valószínűleg most nem beszélhetnénk úszókarrierjéről, ha Csíki Sándor gyógytornász, edző nem áll mellé, mögé „százötven százalékosan”.

Csíki Sándor nemcsak szakmai tudást, hanem emberséget és türelmet is hozott magával ebbe a közös munkába.

A rendszeres foglalkozások eredménye azonban folyamatosan láthatóvá vált: Dávid egyre hosszabb távokat tudott megtenni, egyre stabilabban úszott, mozgása egyre harmonikusabb lett.

A szülők számára különösen fontos volt, hogy az edző első pillanattól hitt Dávidban. A bizalom, amelyet közvetített, megerősítette a családot abban is, hogy érdemes folytatni az utat, még akkor is, ha az néha reménytelennek tűnt.

Belépés a versenysport világába

Az évek alatt Dávid odáig jutott, hogy már nemcsak hobbiként úszott, hanem megfelelt a versenyzéshez szükséges technikai és fizikai feltételeknek is. Az első, még kisebb versenyek sikerei tovább erősítették önbizalmát, és a fejlődésével párhuzamosan egyre világosabb lett: számára a sport nem egyszerű szabadidős tevékenység, hanem az önkifejezés egyik legfontosabb formája.

Később, amikor már teljesítette a külföldi szerepléshez szükséges időeredményeket, Dávidot beválogatták a román paralimpiai úszócsapatba. A csapatban való részvétel már magasabb szintű követelményeket és fegyelmet jelentett. A válogatottnak külön edzői gárdája van, akik irányítják a felkészítést és a versenyzést a külföldi helyszíneken. Ezeken az alkalmakon Dávidnak egy új környezetben is helyt kellett állnia, ami további fejlődési lehetőséget biztosított számára – még akkor is, ha a román nyelvi környezet nehézséget jelent számára.

Szigorú normák és komoly elvárások

Az édesapa tapasztalatai szerint a fogyatékkal élő sportolók számára működő versenyrendszer sok tekintetben ugyanolyan szigorú követelményeket támaszt, mint a hagyományos úszósportban.

A rendszer tehát messze nem „engedékeny”: a vele járó fegyelem, következetesség és technikai szigor nagyjából ugyanaz, mint a hagyományos versenysportokban.

A család fontosnak tartotta, hogy Dávid Magyarországon is versenyezhessen, ám ehhez szükség volt arra, hogy egy magyarországi egyesület tagja legyen. Ezért csatlakoztak a Csalogány Diáksport Egyesülethez, amely vállalja a sportoló nevezését különböző speciális olimpiai eseményekre.

Közös út

Noha Dávid sok tekintetben rendkívül önálló, a szülők továbbra is el kell hogy kísérjék a versenyekre, kiszállásokra. A család szerint a legnagyobb akadályt gyakran nem maga a fogyatékosság, hanem a társadalom hozzáállása jelenti: az előítéletek, a távolságtartás vagy a félreértések még inkább nehezítik a fogyatékkal élő emberek mindennapjait.

A helyi közösség, Sepsiszentgyörgy város vezetése viszont már sokkal nyitottabb, mint a legelején.

Több mint edzés, több mint versenysport

A család számára világossá vált, hogy Dávid esetében az úszás nemcsak fizikai fejlődést hozott. Amint a sportban előrehaladt, párhuzamosan javult a beszédkészsége, a kommunikációja, az életvezetési képességei és összességében az egész mentális egyensúlya. Az úszás strukturált ritmusa, az edzésállapot fenntartása olyan pszichés stabilitást adott neki, amelyet más formában nem talált meg.

A sport tehát nem csupán teljesítménykérdés, hanem az életének egyik legfontosabb tartópillére.

Az önbizalom, amelyet a média- és versenyszereplések adnak, alapvetően járul hozzá társadalmi beilleszkedéséhez is.

A Zelenák család az utóbbi években felismerte, hogy nemcsak saját fiúk fejlődése szempontjából fontos a korai fejlesztés, hanem más érintett családok számára is segítséget szeretnének nyújtani. Ezért hozták létre alapítványukat, amelynek célja, hogy minél több fogyatékkal élő gyermek jusson hozzá szakmai fejlesztéshez, közösségi élményekhez és sportolási lehetőségekhez.

Tapasztalatuk szerint azok a fiatalok, akik nem kapnak megfelelő támogatást, könnyen elszigetelődnek, míg a fejlesztésben részt vevők látványos sikereket érnek el – akár a mindennapi életkészségek, akár a sport világában.

A család nem felejti el, milyen nehéz volt a kezdet. Dávid születésekor komoly kihívásokkal kellett szembenézniük, és a jövő bizonytalannak tűnt. A következetes munkának, az edző odaadásának és a hitnek köszönhetően mára Dávid életében a sport valódi kiteljesedést hozott. A család úgy érzi: sikerült a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, és Dávid bizonyítja, hogy egy fogyatékkal élő fiatal is képes értéket teremteni, közösséget építeni és eredményekkel büszkélkedni.