Az infrastruktúra javul, de a nyelvi egyenlőtlenségek maradnak: a magyar oktatási monitoring legújabb eredményei

A vizsgálat elsődleges adatforrását egy országos, minden magyar tannyelvű oktatási helyszínre kiterjedő lekérdezés jelentette. A kutatók nem csupán a jogi személyiséggel rendelkező iskolákat, hanem minden olyan oktatási helyszínt bevontak, ahol magyarul – vagy részben magyarul – folyik oktatás. A felmérés így gyakorlatilag lefedte a teljes magyar oktatási hálózatot, a válaszadási arány pedig kiemelkedően magas, 97 százalékos volt.

Ennek részeként a szakemberek feltérképezték az intézmények nyelvi tájképét – például a kétnyelvű feliratokat és táblákat –, valamint a segítő személyzet és a nem pedagógus alkalmazottak nyelvtudását, akik fontos szerepet játszanak a mindennapi iskolai kommunikációban.

A kutatás további fókusza az oktatáshoz való hozzáférés volt, különös tekintettel a lemorzsolódásra és a tanulmányi teljesítményre, azaz a vizsgaeredmények alakulására. A szakemberek vizsgálták, hogyan változtak ezek a mutatók az elmúlt években, és milyen tényezők befolyásolják a diákok iskolai előrehaladását. A kutatás kitért továbbá a PISA-tesztek eredményeire is, amelyek segítenek árnyalt képet adni arról, hogy a romániai magyar diákok hogyan teljesítenek nemzetközi összehasonlításban, és miként illeszkedik teljesítményük a helyi oktatási kontextusba.

Kiss Tamás kifejtette, a kutatás célja ugyanakkor nem pusztán a helyzetleírás volt, hanem konkrét közpolitikai ajánlások megfogalmazása is: hogyan lehet hatékonyabban biztosítani a magyar közösség számára az anyanyelvű oktatás teljes vertikumát, és miként erősíthető a kisebbségi oktatás minősége és egyenrangúsága az országos rendszerben.

Az oktatás így kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kisebbségi közösségek tagjai egyenlő eséllyel vehessenek részt a társadalmi és gazdasági folyamatokban” – fogalmazta meg. Hozzátette, a romániai magyar közösség részvétele az oktatási döntéshozatalban három fő szinten valósul meg: a kormányzati minisztériumi szinten, a tanfelügyelőségi szinten, valamint az intézményi, iskolai szinten. Elméletileg mindhárom szint lehetőséget biztosít a kisebbségi érdekképviselet számára, azonban a gyakorlatban a részvétel formálisan jelen van, de tényleges befolyása korlátozott.

Ezek a hiányosságok korlátozzák a diákok szabadidős, sport- és kulturális tevékenységekhez való hozzáférését, valamint a közösségi élmények gazdagítását. Mint mondta, a felmérés regionális különbségeket is feltárt: bár a javulás országos szinten érzékelhető, Székelyföld iskolái jellemzően alacsonyabb felszereltséggel rendelkeznek, különösen a tantermen kívüli terek és speciális eszközök tekintetében. Ez arra utal, hogy a fejlesztések és beruházások nem minden régióban egyenletesen érvényesülnek, és a helyi kontextus figyelembevétele elengedhetetlen a jövőbeni fejlesztési programok tervezésénél.

Toró Tibor elmondta, a vizsgálat második fókusza a kisegítő szolgáltatások és a tanórán kívüli foglalkozások elérhetősége volt. A kutatásból kiderül, hogy míg a magyar iskolákban több lehetőség van kulturális tevékenységekre, például néptánccsoportok, diáklapok vagy sulirádió működésére, a vegyes iskolákban ezek a programok ritkán zajlanak magyar nyelven, ezeknek a tevékenységeknek a nyelve gyakran a román. A kisegítő szolgáltatások – például magyar nyelvű iskolapszichológus, nevelési tanácsadó, könyvtáros, orvos vagy logopédus – elérhetősége továbbra is korlátozott.

Jelentős növekedés tapasztalható a nevelési tanácsadók és az orvosi személyzet esetében, de a probléma teljes mértékben nem oldódott meg.

Az adminisztratív terekben – tanári szoba, igazgatóság, titkárság – a román nyelv dominál a vegyes iskolákban, szemben a magyar oktatási helyszínekkel, ahol minden kiírás magyarul vagy kétnyelvű formában található.

A szülőkkel való kapcsolattartás mindkét iskolatípusban magyar nyelven történik, és az ellenőrzőkbe írt jegyeknél sem történt változás. A digitális tananyagok és az iskolai felhívások a magyar iskolákban magyarul, a vegyes iskolákban többségében román nyelven érhetők el.

„Ez világosan rámutat, hogy a vegyes iskolákban nyelvi szempontból aszimmetria tapasztalható: a magyar és a román nyelv használata nem egyenlő, hanem egy hierarchikus viszonyban áll egymással. Ezek az egyenlőtlenségek 2024-re sem szűntek meg, ami kiemeli a nyelvi jogok védelmének jelentőségét” – fogalmazott Toró Tibor.

Rámutatott, miközben a tantermek és az iskolaépületek felszereltsége az elmúlt években jelentősen javult – részben a PNRR-pályázatoknak és a korszerűsítési programoknak köszönhetően –, a tanulói teljesítményben tapasztalható különbségek nem szűntek meg. Az új módszertan szerint vizsgázó magyar diákok román érettségi eredményei ugyan javultak, ám a lemorzsolódás és az iskolai végzettség elérésében fennálló problémák továbbra is jelen vannak.

A kutatás vezetői hatpontos javaslatot is megfogalmaztak:

• Az illetékes hatóságok alakítsák ki a vegyes tannyelvű iskolákon belül a román és a magyar tannyelvű osztályok közötti egyenlőtlenségek ellenőrzésének a rendszerét.
• Kiegyensúlyozottabb kétnyelvűségre van szükség. Ez immár (2023 óta) a létező törvényi keret végrehajtásának a monitoringját jelenti.
• A magyar nyelvű extracurriculáris tevékenységeket az államnak az összes olyan megyében finanszíroznia kellene, ahol van magyar oktatás.
• A vegyes tannyelvű iskolákban ösztönözni kellene a kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat.
• A román nyelv és irodalom vizsgák módszertana módosult. A képességvizsga-eredményekben ez nem látszik, miközben az érettségi esetében látványos az áttörés. Az elhamarkodott következtetések helyett az új vizsgamódszertanok szigorú monitorizálására van szükség, hogy kiderüljön, mennyire igazságosan mérik fel a magyarul tanulók román nyelvi kompetenciáit.
• Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a magyarlakta területeken élő többségi gyerekek tanulhassák a magyar nyelvet.

A kisebb magyar tannyelvű és a vegyes oktatási intézmények épületei gyakran leromlott állapotban vannak, és a kiegészítő szolgáltatások hiánya – például a napközik, tanulószobák, iskolai tanácsadók – tovább növeli a minőségi különbségeket. Szakértők szerint bár a pénzügyi források elérhetők, a hatékonyságot a megfelelő szakmai tervezés és a kapacitások kihasználásának hiánya gátolja.

A tanfelügyelőségek és intézményvezetők szintjén a nyelvi jogok érvényesítése gyakran személyes erőfeszítést igényel: a tanároknak és igazgatóknak rendszeresen küzdeniük kell azért, hogy a törvényben garantált lehetőségek a gyakorlatban is megvalósuljanak.

A román nyelv oktatása továbbra is az egyik legérzékenyebb pont: a nyelvi nehézségek, a szórványterületek és a vegyes házasságokból adódó nyelvváltások mind hozzájárulnak az iskolai kudarcokhoz. Sok magyar diák nem képességei, hanem a román nyelvű tananyag iránti bizonytalansága miatt választ szakiskolát líceum helyett. Ez a nyelvi hátrány később az egyetemi továbbtanulási arányokon is meglátszik.

Elhangzott az is, hogy a pedagógusok képzettsége kulcsszerepet játszik a helyzet javításában:

A megfelelő módszertani támogatás és egységes tanterv hiánya tovább mélyíti a különbségeket.

Az adminisztratív folyamatokban is jelen van a nyelvi egyenlőtlenség: a programok (például a meleg ebéd), a pályázatok vagy a tanügyi dossziék kezelése sok esetben román nyelvi akadályokba ütközik, ami további hátrányt okoz a magyar közösségeknek.

A szakértők szerint az oktatási környezet minősége – az iskola fizikai állapota, a tanári módszertan és a tanulói támogatás rendszere – döntően befolyásolja, hogy a diákok eljutnak-e az érettségiig, vagy idő előtt lemorzsolódnak.

Hangsúlyozták, hogy a megfelelő támogatás, a tanári felkészültség és a rugalmas oktatási keretek hiánya komoly kihívást jelent az erdélyi magyar közösség számára, a román–magyar oktatási rendszerben tapasztalható aszimmetriák pedig nemcsak nyelvi kérdések, hanem hosszú távú társadalmi problémák is.

korábban írtuk

Már az első években elúsznak a magyarul beszélő roma diákok esélyei – Friss kutatás világít rá a rendszer hibáira

A magyarul beszélő romániai roma diákok többsége már a legelső iskolai évektől kezdve szembesül a szegregációval és a rendszerszintű hátrányokkal egy kutatás szerint.