Már az első években elúsznak a magyarul beszélő roma diákok esélyei – Friss kutatás világít rá a rendszer hibáira

A roma tanulók társadalmi és nyelvi kirekesztettsége

A Toró Tibor politológus, intézetvezető, Kiss Tamás és Sólyom Andrea szociológusok, valamint Székely István Gergő politológus által felvázolt adatok alapján

A közösség arányait tekintve az erdélyi magyar népességen belül jóval magasabb arányban vannak jelen a cigányok, mint az országos átlag esetében. Két jelentős földrajzi tömb körvonalazható: az egyik a Székelyföldön, a másik pedig Partium északi részén, Nagyváradtól Szatmárnémetiig.

• Ezeket a tömböket több száz kisebb-nagyobb telep alkotja
• összesen 440, magyarul beszélő vagy részben magyarul beszélő roma telepet azonosítottak
• ebből 289 teljesen magyar nyelvű.

A lakóhelyi szegregáció mellett – amely a roma közösségek földrajzi elkülönülését jelenti – egyre erősebben kirajzolódik az oktatási szegregáció is. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a magyarul beszélő romák döntő többsége csak magyarul kommunikál, nem többnyelvűek, és elsősorban falusi, kisvárosi környezetben élnek, rendkívül korlátozott társadalmi mobilitással. Az úgynevezett „interszekcionális kizárás” azt jelenti, hogy

„A társadalmi távolság – különösen a magyar közösségen belüli cigányellenesség – az egyik legmarkánsabb akadálya az integrációnak” – állítják a kutatók.

Oktatási intézmények és a strukturális diszkrimináció

A kutatás kiemelt figyelmet fordított arra, hogy ne az intézmények jogi személyisége, hanem a konkrét oktatási helyszínek képezzék a vizsgálat alapját. A strukturális diszkrimináció elemzéséhez a szakértők nem roma adatközlőket – igazgatókat, pedagógusokat – kértek meg, hogy azonosítsák a roma tanulók számát.

Az elméleti líceumokban, amelyek elvileg a felsőoktatás felé vezető utat jelentik, csupán 75 roma diákot azonosítottak. A szakemberek szerint ez a meredek csökkenés nemcsak azt jelzi, hogy az oktatási rendszer nem képes „megtartani” a roma diákokat, hanem azt is, hogy az esélyegyenlőség puszta illúzió. Miközben a nem roma, magyar tanulók esetében a teljes oktatási pályaíven való végighaladás realitásnak számít, a roma gyerekek számára ez továbbra is ritka kivétel.

A szegregált települések térképe

A térképes bemutató során egyértelművé vált, hogy azok a régiók, ahol legalább 90 roma gyermek tanul magyar nyelvű oktatásban, elsősorban a Partium és Észak-Erdély vidékein koncentrálódnak, különösen Bihar, Szatmár, Szilágy megyében, valamint kisebb mértékben Maros és Hargita megyében.

Mint elhangzott, bár nem minden esetben lehet egyértelmű határt húzni, a kutatásból az látszik, hogy a szegregáció leginkább a határ menti, vidéki térségeket érinti, míg például a központi vagy északi régiókban valamelyest mérsékeltebb a helyzet. Bár elméletileg Románia az EU-csatlakozással vállalta az oktatási szegregáció megszüntetését, a gyakorlatban a helyzet mást mutat.

Két esetben mondható ki hivatalosan a diszkrimináció: ha az oktatás a szülők akarata ellen történik, vagy ha alacsonyabb minőségű oktatás zajlik. Egy roma édesanya személyes, Sólyom Andrea szociológus által felolvasott beszámolója jól szemléltette ezt: hiába szerette volna gyermekeit magyar tannyelvű iskolába beíratni, az önkormányzati szabályozások – amelyek a lakókörzet alapján irányítják a tanulókat – ellehetetlenítették ezt.

A törvény előírja, hogy bizonyos létszám felett kötelező a tanintézetekben a logopédus, iskolapszichológus vagy egészségügyi asszisztens biztosítása, de sok esetben nem alkalmaznak ilyen szakembereket, mivel az iskolák nem igénylik vagy nem kapják meg az álláshelyeket a minisztériumtól.

Azok a pedagógusok, akik szakmai előmenetelt érnek el, elhagyják ezeket az iskolákat és inkább kevésbé problémás, „elitebb” helyszíneken vállalnak munkát – a jelenség tovább mélyíti az oktatás színvonala tekintetében tapasztalható szakadékot.

Fontos állomás a képességvizsga

Amint a szakemberek rámutattak, a legdrámaibb egyenlőtlenségek elsősorban az iskolai teljesítmény tekintetében mutatkoznak az erős roma jelenlétű oktatási helyszíneken tanulók esetében.

Ez azt jelenti, hogy a roma oktatási helyszínen tanuló 100 diákból mindössze 8 jut túl a képességvizsgán. A szociológusok hangsúlyozták: a roma közösségek falvakba és kisvárosokba való koncentrálódása nem véletlen. Ennek okai között szerepel a rendszerváltás előtti ipari és lakhatási diszkrimináció, valamint az 1989 után érvényesülő önkormányzati lakáspolitikák.

Bár a kutatás főként a magyarul beszélő roma közösségekre összpontosított, a szakértők kifejtették, hogy az erdélyi oktatási rendszerre egészében jellemző egyfajta szelektivitás. A jobb középiskolákhoz, elméleti líceumokhoz való hozzáférés nemcsak a romák, hanem sokszor még a „fehér” munkáscsaládok, sőt a pedagógus szülők gyerekei számára sem könnyű. A szelektív mechanizmusok mélyen strukturált társadalmi rétegződést tükröznek, az oktatás pedig nemhogy enyhíti a szakadékokat, hanem inkább elmélyíti azokat.

korábban írtuk

Most először fejezte be középiskolai tanulmányait roma diák az egyik erdélyi kisvárosban

Victor Carole az első roma tanuló a Szeben megyei Nagytalmács városkában, aki befejezte középiskolai tanulmányait, a végzős diákra nagyon büszke iskolája és közössége is – írta meg a helyi sajtó.