Szórványkérdésről vitáztak – A sajtót okolja Szász Jenő

Az NSKI elnöke (képünkön balra) úgy vélte: az erdélyi magyar sajtó felületesen kezelte az ösztöndíjprogramot, hiszen ők nem a szórványban működő magyar nyelvű iskolák rovására akarják megvalósítani a mintaakciót, hanem azoknak a magyar gyerekeknek biztosítanák az anyanyelvű oktatást, akiknek erre lakóhelyükön nincs lehetőségük.

Szász azt is nehezményezte, hogy egyetlen sajtótermék sem közölte, hogy programjuk keretében eddig kilenc diáknak adtak ösztöndíjat, ennek nyomán pedig egyrészt megmentették a négyfalusi (Brassó megye) iskola kilencedik osztályát, ugyanakkor négy olyan magyarpéterfalvi (Fehér megye) diák magyar nyelvű oktatását biztosították, akik románul kényszerültek volna továbbtanulni.

Szász Jenő újságírói kérdésre azt is leszögezte, hogy a kutatóintézet munkatársai nem jártak a Szeben megyei Medgyesen. Ezzel szemben Balázs Botond, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) medgyesi elnöke májusban arról számolt be, hogy az NSKI Medgyesen, Nagyszebenben, Balázsfalván, illetve Beszterce megyében próbált Székelyudvarhelyre csábítani gimnazista korú diákokat.

Bali János, az NSKI igazgatóhelyettese azt kifogásolta, hogy bírálóik érvelése az intézményekre koncentrál, mintha a szórványmagyarság megmaradásának kérdése épületeken, iskolákon múlna. „Mi tudatosan az emberre fókuszálunk. Nem biztos, hogy görcsösen kell ragaszkodni az iskolák megmentéséhez akkor, amikor nem garantáljuk az oktatás színvonalát” – magyarázta.

Puskás Attila pedagógus, a kutatóintézet egyházügyi referense arról számolt be, hogy tevékenységük nem a magyar iskolába készülő gyermekeket célozza, hanem a lemorzsolódásra mint társadalmi problémára igyekeznek választ adni, azokat a fiatalokat szólítva meg, akik román tanintézetbe kényszerülnének.

Puskás azzal példálózott, hogy a medgyesi iskolában hét gyermekből mindössze ketten tanultak tovább magyar nyelven, négyen román tanintézetet választottak, egy fiatal pedig külföldre ment. Az NSKI munkatársa hangsúlyozta: nem akarnak versenyhelyzetet kialakítani a magyar oktatási intézmények között, hanem kiegészítő programot kívánnak múködtetni.

A kerekasztal-beszélgetésen résztvevő Szilágyi N. Sándor nyelvész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója úgy vélte: nem feltétlenül jó ötlet a szórványból a Székelyföldre vinni a gyerekeket. „Aki ezt kitalálta, nem élt szórványban” – hangsúlyozta. Szilágyi N. Sándor ugyanakkor azt javasolja, hogy azokra a településekre, ahol egy-két diák hiányzik az önálló magyar osztály elindításához, a Székelyföldről kellene gyermekeket vinni, így ők is könnyebben megtanulnának románul.

Pénteken egyébként az RMDSZ Máramarosszigeten tartott lakossági fórumán a szórványkérdés is szóba került. Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy fogalmazott: ha a szórványban egy–egy magyar gyermek román iskolába iratkozik, „ugyanannyi magyar jövőt, magyar családot veszítünk el”. Kiemelte: az RMDSZ célja a szórványkollégiumi rendszer megerősítése, hogy „ne kelljen egyetlen magyar gyermeknek sem más, nem magyar iskolát választania”.