A külsőrekecsinieké volt a főszerep a csíkszeredai Csángó Napon

Zsúfolásig megtelt a csíkszeredai megyeháza márványterme szombaton, sokan voltak kíváncsiak a Csángó Nap ez évi díszmeghívottjai, a külsőrekecsiniek szokásaira, kultúrájára, történeteire. „Találkozásokat szeretnénk létrehozni, emberi kapcsolatokat, hogy ismerjük meg egymást sokan. A csángó kultúra a magyar kultúrának pont olyan része, mint a mi székely mindennapjaink. Ezek a találkozások legyenek olyanok, amelyekben önmagunkat is jobban megismerjük”– fogalmazott Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a rendezvény megnyitóján. Ezután Borbáth Erzsébet, a rendezvény kezdeményezője beszélgetett Gyurka Valentin külsőrekecsini művelődésszervezővel.

Küzdelmes sorsok

„Töretlenül folytatjuk azt a munkát, ami 1990-ben kezdődött el, és folyamatosan, szépen, apró lépésekben gazdagodott” – mondta Borbáth Erzsébet, majd bemutatta beszélgetőtársát. Gyurka Valentin 1991-ben, mint a népmesékben a szegény legény, elindult szerencsét próbálni, hogy anyanyelvén, nagyszüleinek, szüleinek nyelvén tanulhasson, és minél többet megtudjon a gyökereiről, csángó magyarságáról, kultúrájáról, és azt majd – hazatérve szülőfalujába – továbbadhassa. „Mint a népmesék hősének, neki is nagyon nehéz próbatételeket kellett kiállnia ahhoz, hogy azt a hiányt, amit otthon tapasztalt, pótolja saját magánál is, és majd otthon is betöltse, ami az anyanyelvhasználat hiánya volt, és a hagyományos kultúra továbbéltetését jelentette. Gyurka Valentin sorsa a szülőfalujába hazatért moldvai csángó értelmiségi küzdelmes sorsa” – hangzott el.

Nehéz megőrizni a nyelvet

Gyurka Valentin bemutatta szülőfaluját, ahonnan diákként elindult, és ahová évek múltán művelődésszervezőként tért vissza. Külsőrekecsin a Szeret partjától 12 kilométerre található egy völgyben, az első házak az 1800-as években épültek. Mint elhangzott, a szájhagyomány úgy tartja, a külsőrekecsiniek egyfajta bujdosók, akik más moldvai településekről érkezte, bujdostak oda. Mivel völgyben helyezkedik el, el volt zárva a világtól, nehezebben is fejlődött, de éppen ezért a hagyományok jobban megmaradtak, mint más moldvai településeken.

A művelődésszervező rámutatott, az utóbbi években sajnos már nem lehet elzárt településről beszélni, az internetnek és a televíziónak köszönhetően ide is beözönlik sok minden, és ezáltal egyre gyengül az ott élők magyar identitástudata. Ez a szülők hibája is, mert nem adják át a kulturális örökséget a gyerekeknek, éppen ezért a magyar nyelv megmaradásáért küzdő személyek különböző programokkal igyekeznek felébreszteni a magyar identitást a fiatalokban. „Sajnos a gyerekeink románul tanulnak, de értsék meg, csak így tudják felvenni a versenyt, így tudnak érvényesülni. A magyar nyelvet nagyon nehezen lehet megőrizni ott. Heti három-négy órában nem tudják úgy elsajátítani a nyelvet, mint egy erdélyi gyerek” – hangsúlyozta Gyurka Valentin.

A külsőrekecsini hagyományőrzők egy guzsalyast „hoztak” a csíkiaknak, és bemutatták viseletüket, táncaikat. A résztvevők megkóstolhatták a rekecsini kozonákot és geluskát, az est táncházzal ért véget. Vasárnap a Millenniumi templomban ünnepi szentmise zárta a rendezvényt.