Ünnepi belső elcsendesedés a hétgyermekes Dánél családnál

„Próbálunk hangsúlyt fektetni valóban a lelkiekre, intenzívebben virágvasárnaptól, de azelőtt is: keresztúti ájtatosságokra megyünk, rózsafüzért is mondunk, próbálunk egy kicsit mások felé is fordulni ilyenkor, nyitottabbak, segítőkészebbek lenni. Néhány percre meg kell állni ebben az időszakban embertársaink mellett, nem lehet annyira sietős a dolgunk, hogy ezt ne tegyük meg\" – fejtette ki Magdolna, a családanya.

A krisztusi közösséghez tartozni

Dánélék elmondták, náluk nem a nagytakarítás és a bevásárlás a legfontosabb húsvét előtt, hanem az, hogy közösen hangolódjanak rá az ünnepre, hiszen szükség van arra, hogy ilyenkor elcsendesedjenek, magukba nézzenek.

„Megpróbálunk kicsit többet elmélkedni a szenvedéstörténetről, és ilyenkor lemondunk bizonyos dolgokról, mint például a tévézés, vagy kevesebbet használjuk a telefont. Nagyhéten a gyerekeinkkel együtt elmegyünk az egyházi szertartásokra, hiszen úgy érezzük, hogy noha a családunk a mi kis közösségünk, egy nagyobb krisztusi közösséghez is tartozunk, ahol közösen kell felkészülnünk a húsvétra\" – mondta a családapa.

Hozzátette, természetesen gondolnak arra, hogy milyen jó lenne elhuzigálni az összes bútort, kipucolni mindent, de nem mindig érnek rá. „Nem azt jelenti, hogy nem takarítunk, de nem ez az elsődleges. Sajnos a tanügyi rendszer nem teszi lehetővé, hogy a család a gyerekekkel együtt tudjon lenni a húsvétot megelőző időszakban, pedig a szertartásokra is nyugodtabban tudnánk közösen menni, nem kellene aggódjanak gyerekeink a másnapi tanulás miatt. De valahogy nem figyel oda erre a társadalom\" – fűzte hozzá Dánél Sándor.

A hét gyermek közül négyen vannak itthon, a nagyok már „kirepültek\". Kunigunda 12 éves, Kristóf 14, Dorottya 16, Bence 18. Krisztina lányuk és Csaba fiuk egyetemista, legnagyobb gyermekük, Erika már dolgozik. Akárcsak a szülők, húsvétot megelőzően a gyermekek is igyekeznek rákészülni az ünnepre, a böjti időszakban lemondanak bizonyos dolgokról: van aki nem eszik édességet vagy húst, illetve még szigorúbb böjtöt vállal. „Némelyikükben van ellenállás a böjt iránt, hiszen sokszor a környezet tántorítja el őket. Látják, hogy mások másképp élnek, és lehet, hogy jobban – látszólag legalábbis. Azt, hogy mennyire boldogabbak ezek az emberek, azt nem látják, mert a boldogságot lehet álcázni\" – vélekedett a családanya.

Megszentelt húsvéti ételek

Nagy ünnepekkor – karácsonykor, húsvétkor – össze szokott gyűlni a család. Egyre többen ülik körbe az asztalt, mert most már barátok, barátnők is betoppannak. Az édesanya általában a jól bevált, hagyományos ételeket készíti el ilyenkor. Mindig van báránysült, sonka, töltött káposzta, diós-mákos tekercs. A legjobban mégis a „szenteltetett\" ételt szeretik.

Szívesen elmegy az egész család megszenteltetni az ételt, mint mondták, a csíkszeredai ételszentelésnek egyedülálló varázsa van. „Gyermekkorunkban is jártunk szenteltetni. Ennek is megvan a ceremóniája: este becsomagoljuk az ételt – sonkát, sajtot, főtt tojást, kenyeret, kalácsot, még sót is teszünk a kosárba. A gyermekeink is igyekeznek, hogy ott legyenek, hazaérve pedig asztali áldást mondunk – a szentelt ételnek más az íze\" – fejtette ki Dánél Sándor.

Sorfalat állnak a locsolásnál

Dánéléknál a lányok izgatottan készülnek a locsolók fogadására. Különbnél különb tojásokat festenek, igyekeznek, hogy minél szebben legyen feldíszítve a tojásos kosár. Húsvét másodnapján aztán több tucat locsoló fordul meg náluk. „Hétfőn már délelőtt várjuk a locsolókat, pedig tudjuk, hogy általában csak délután jönnek. Egymást sokszor cikizik is, amikor olyan fiú jön, akire nem gondoltak, vagy akit nagyon vártak, vagy ha valaki éppen nem jött el. Ha jön egy locsoló, sorfalat állunk a lányokkal, és végiglocsol mindnyájunkat\" – mesélte a családanya.

És noha fogy az előkészített piros tojás, vannak „beszerzők\" is, mert a fiúk ezen a napon locsolni indulnak. Ők is nagy izgalommal készülnek, évről évre újabb és újabb locsolóverseket tanulnak. A rokonokhoz, ismerősökhöz együtt mennek, az osztálytársakhoz már külön. Odahaza nevetve mesélik élményeiket, amikor tojásokkal feltarisznyálva hazatérnek. „Büszke vagyok arra, hogy a gyermekeim a régi verseket tanulják meg, nem a mai, moderneket. Olyanokat, amelyek kimondottan a húsvéttal függenek össze. Tavaly még egyes helyekre együtt mentünk locsolni, úgyhogy nekem is össze kellett szednem magam\" – mesélte a családapa. Dánélék úgy látják, ezzel a hagyománnyal a rokoni, baráti kapcsolatokat is ápolni lehet, akad akivel csak ilyenkor találkoznak egész évben.

Kilencen az ünnepi asztalnál

Visszatérve a lelkiekben való felkészülésre Dánél Magdolna elmondta, ahhoz, hogy az ember jól tudjon ünnepelni, előtte mindig el kell csendesednie, és ebben nagy szerepe van az önfegyelemnek. Hozzátette, ne valamilyen külső nyomásra szálljon magába, hanem legyen erre igénye, ehhez pedig gyakorolni kell a lemondást. „Sok mindenről le kell mondani ahhoz, hogy oda tudj figyelni arra, ami igazán fontos, adott esetben az ünnepre\" – fogalmazott a családanya.

Férje hozzátette, a szülőknek nagy a felelősségük abban, hogy a gyermekek is érezzék, miben különbözik például egy szilveszteri vagy egy egyházi, húsvéti ünnep. „A lelkünkben is átváltozás történik, megtisztulunk, az ünnephez is nagyobb békével, szeretettel közeledünk. Régen szokás volt családjainkban, hogy ilyenkor nem mentünk mást látogatni, hiszen ez az ünnep a családé. Fontos számunkra, hogy együtt legyünk, együtt menjünk el a templomba, és itthon is együtt legyünk\" – mondta Dánél Sándor.

Hozzátette, nemcsak abból áll az ünnep, hogy részt vesznek a szertartáson, hanem otthon, az asztal mellett folytatódik. Megteremtik a lehetőséget, hogy mind a kilencen leüljenek egy asztalhoz, hogy egymás szemébe nézzenek, meghallgassák egymást, és jókedvük legyen.