Testkép és boldogságrecept

A többiek könyörtelen ítélete

Akinek gyerekkorában azt mondták a családtagjai, hogy kövér, valószínűleg tisztában van a családtól származó értékelés hatásával a testkép alakulására. Hasonlóképpen: a kamaszlánynak, akit a fiúk kicsúfoltak testalkata miatt, nem kell elmagyarázni a kortársak véleménye és a kövérség okozta depresszió közötti összefüggést. A többi ember könyörtelen ítélete általában direkt módon hat a testünkről alkotott képzeteinkre (azaz időnként hajlamosak vagyunk olyannak látni a külsőnket, ahogy azt a társaink látják). Más, kevésbé feltűnő esetekben azonban a kapcsolat iránya megfordul: ilyenkor az fogja befolyásolni, hogy milyen viszonyokat alakítunk ki a jövőben, hogy hogyan gondolkozunk a testünkről.

A „taszító az arcom”  gondolata

Egy pszichológiai kísérletben például sebhelyeket festettek az emberek arcára, akiknek ezt követően egy idegennel kellett beszélgetniük. A találkozó kezdete előtt azonban az elcsúfító foltokat a kísérletvezetők észrevétlenül letörölték. A résztvevők, akik úgy hitték, hogy egy ocsmány var éktelenkedik az arcukon, később beszámoltak arról, hogy az idegen mennyire undorodott tőlük, és hogyan figyelte lopva a „szépséghibát”. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a „taszító az arcom” gondolata mennyire megváltoztathatja azt, ahogy az emberek egy társalgás tapasztalatait értékelik.

Amikor a testünket torznak észleljük, jóval nehezebben kapcsolódunk a többiekhez: gátlásosabbak, félszegebbek leszünk, és esetlenebbül kommunikálunk, mint amikor úgy érezzük, minden rendben. Ahogy számos egyéb vizsgálat is rámutatott, a testkép, az önértékelés és a társas kapcsolatok közötti összefüggés nők esetében a férfiakénál jóval erősebb. A Hamupipőke, Csipkerózsika meséi nagyjából ugyanazt az üzenetet hordozzák: ha nőnek születtél, annyit érsz, amennyire képes vagy egy férfit elcsábítani, és szerelmi viszonyt kezdeni vele.

A románc záloga a szépség. A női boldogság és önbecsülés tehát a fizikai vonzerő „kimunkálásában” és a „párra találásban” rejlik – a férfiak feladata ellenben a legszebb kiválasztása. A nőkre kirótt boldogságrecept alapján feltételezhetnénk, hogy az ifjú herceg meghódításában jeleskedők – vagyis a kapcsolatban élők – egytől egyig elégedettek a testükkel és az életükkel, míg a szinglik az anorexia, a bulimia és a testképzavar szorításában szenvednek.

Ördögi kör

Noha igaz, hogy a tartós párkapcsolatban élők általában boldogabbak, mint a magányosak, azért közel sem ennyire egyszerű az összefüggés. Úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a külső maga, hanem a külsőhöz való viszony a meghatározó. Ha ki vagyunk békülve magunkkal, bátrabban kezdeményezünk, és szívesebben kezdünk kapcsolatot.

A probléma – különösen a testképzavar súlyosabb eseteiben – az, hogy néha nem engedjük, hogy a külvilág ítélete felülírja azt a rémes krikszkrakszot, amit a külsőnkről őrzünk a fejünkben. Egy amerikai felmérés adatai szerint minél erősebben hisznek a nők abban, hogy csak akkor lehetnek elégedettek, ha a szépségüket egy hímnemű társ is visszaigazolja, annál boldogtalanabbnak érzik magukat. Érdekes módon az összefüggés igaznak bizonyult akkor is, amikor kapcsolatban éltek, hiszen az állandó küzdelem a fitt és fiatalos megjelenésért, a verseny a nőtársakkal, és a férfi elveszítésétől való félelem mellett nem maradt energiájuk a saját boldogságukra koncentrálni. Ezért ajánlatos lenne, hogy az irreális topmodellmércéknek való megfelelés helyett a nők képesek legyenek észrevenni, ha elismerően pillantanak rájuk, és testképüket a pozitív visszajelzések szerint is alakítanák.