Régen nem volt szokás nyolc órát egyben aludni

Korábbi kutatások összefüggést találtak a rendszeresen hat óránál kevesebb alvás és bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, stroke) kialakulásának kockázatnövekedése között, ezért sokan úgy gondolják, hogy egészségük megőrzéséhez elengedhetetlen az éjszakánként egyhuzamban történő 7-8 óra alvás. Az alvás azonban nem egy tartósan öntudatlan állapotban töltött tevékenység, hanem hozzávetőleg 90 perces ciklusokból álló folyamat. Teljesen természetes, sőt az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, hogy a ciklusok között felébredünk – olvasható a The Conversation című tudományos hírportál cikkében.

Korábban két szakaszra bontották az éjszakát

Alvástörténeti kutatásokból kiderült, hogy az ipari forradalomig – a mai szokásoktól eltérően – két szakaszra bontották az éjszakai alvást az emberek: az első, három 90 perces ciklusból álló körülbelül 4 és fél órás szakaszt 1-2 órás ébrenlét követte, majd újabb 3 óra alvás. A téli hónapokban – amikor az ágyban maradás a melegedés legolcsóbb megoldásának számított – 9-10 órát töltöttek ágyban, és ebből összesen 2-3 órát egy huzamban vagy többször rövidebb ideig ébren.

Így senki sem tartotta a gyakran felébredőket betegesnek vagy álmatlannak. Szintén elterjedt alvási szokásnak számított – és számít ma is főleg a mediterrán országokban – a szieszta. A madarakhoz és az emlősökhöz hasonlóan az ember hajnalban és alkonyatkor a legaktívabb, míg a déli órákban a legkevésbé.

A folyamatos éberség biztosításának érdekében ezért az éjszakai 5-6 órás alvást egy rövidebb, maximum 2 órás délutáni szunyókálással egészítették ki. A délutáni pihenésnek nem annyira a bőséges ebéd vagy a hőség az oka, inkább a szervezet napi biológiai ritmusával, a hormonháztartás és az emésztőrendszer aktív és nyugalmi periódusaival áll összefüggésben.

Nem kell számolni a perceket

Sokan szeretnék az esti lefekvéstől az ébresztőóra megszólalásáig egyhuzamban átaludni az éjszakát, ez azonban nem mindig alakul így. Tudományos kísérletek – és számos kisgyerekes szülő példája – igazolták, hogy az emberi szervezet képes a legkülönfélébb alvási mintákhoz hozzászokni: legyen szó óránként 20 perc, háromóránként egy óra vagy akár 28 óránként 10 óra alvásról.

A legtöbb ember napi ritmusa persze az éjszakai alvásra van beállva, de nem kell pánikba esni, ha ez nem egyhuzamban, ébredés nélkül zajlik. Semmi esetre sem szabad ilyenkor idegesen a perceket számolva várni az elalvást, mert hosszú távon éppen ez a görcsös aggódás vezethet álmatlansághoz. Az éber éjszakai órák ellensúlyozására inkább – amennyiben erre mód van – érdemes beiktatni egy kis pihentető délelőtti vagy délutáni szunyókálást.