Mindenkinek kellene napi pár perc csend az egészséghez

Egyre népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nemcsak a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására.

Telefonáljunk, számítógépezzünk, hallgassunk zenét, és mindezt egyszerre – sugallják a reklámok. „Pedig egyforma figyelemmel nem lehet ennyi dolgot végezni. A kreativitás-kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az alkotómunka, a belefeledkezés élménye kizárja, hogy egyszerre több dolgot végezzünk. A multitasking nagy divat, ám a párhuzamosan végzett feladatok felszínes rutintevékenységeket, nem alkotómunkát jelentenek” – mondja dr. Perczel Forintos Dóra, a budapesti Semmelweis Egyetem klinikai pszichológia tanszékének vezetője – olvasható az Origón. A pszichológiai kutatások szerint az elme számára feldolgozhatatlan az az információmennyiség, amellyel nap mint nap találkozunk, és ez a zajjal társulva idegességet, agreszszivitást, ingerlékenységet szül. „A csend iránti vágyakozás tulajdonképpen a személyiség védelmi reakciója” – mondja a pszichológus.

„Nem kell kiabálni, hallom, amit mondasz”

„Ahogy a gyerekeket is rászoktatjuk a zajra, úgy kellene őket ránevelnünk a csendre is” – mondja Kolozsváry Judit szakpszichológus, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának docense. „Egy 4-5 éves óvodás csak kiabálva képes beszélni, mintha mindenki süket lenne a környezetében. Ilyenkor figyelmeztetni kell: „Nem kell kiabálni, hallom, amit mondasz. Lám, én milyen halkan beszélek, és mégis hallasz engem” – mondja a gyermekpszichológus.

Hogy a gyerekek idegrendszere szintén fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint egyre több a „pszichésen süket” gyerek, akik a nagy zajban, a sok utasítás közepette így védik meg magukat. A kreativitás kibontakozásának a gyerekek esetében is a belefeledkezésélmény az alapja, ennek pedig feltétele, hogy ne kelljen figyelmét több irányba megosztania. Ezért Kolozsváry szerint ajánlatos lenne, ha a játék, a tanítás közben időnként lenne néhány csendes perc, amikor a gyerekek is önmagukba fordulhatnak, végiggondolhatják a nap addigi eseményeit. „Ahhoz azonban, hogy ez a gyerek számára igazán termékeny legyen, fontos, hogy ne az legyen az előzetes tapasztalata, hogy a csend büntetés. Ne „fogd be a szád” effektusként élje meg a csendet!” A csendes percek egyébként egyre több iskolában jellemzőek, az egyházi iskolákban ez a személyes ima ideje.

A csendkeresés haszna

A csendkeresés a nagy világvallások mindegyikére jellemző. „Nem a sok tudástól lakik jól és válik elégedetté a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli” – így szól a jezsuita rendet alapító Loyolai Szent Ignác egyik alapelve. A rend szerzetesei ezért évente teljesítenek egy nyolcnapos csendes lelkigyakorlatot, a noviciátus ideje alatt pedig előírás egy 30 napos lelkigyakorlaton való részvétel is. „A csendben sok minden felszabadul a tudatalattiból, ami az emberi életet általában zavarossá teszi, és ami miatt csorbul a szabadságra való képességünk, illetve az, hogy másokat szeressünk” – mondja Lukács János jezsuita szerzetes, novíciusmester. „A csendben saját tapasztalataink kiértékelésén dolgozhatunk. Ha ugyanis egy beszélgetéstől bosszús leszek, azt könnyű a másik figyelmetlenségére fogni, de ha mélyebben magamba nézek, akkor minden felbosszantódásom mögött ott vannak azok az okok is, amelyek hozzám, az én tudatalatti tartalmaimhoz, esetleges figyelmetlenségemhez kapcsolódnak” – mondja a szerzetes.

„A lelki egészség szempontjából mindenkinek ajánlatos lenne, ha a 8-10 óra munka után legalább egy kis időt szakítana arra, hogy otthon, a csendben egy kávé, egy tea mellett hagyja, hogy feltörjenek az érzelmei, hogy tudatosítsa magában, hogy milyen érzések keletkeztek benne aznap. Zajban ezt nem lehet megtenni” – mondja dr. Kolozsváry Judit.

Az önmagunkkal való találkozás

Ha azonban nem szeretünk önmagunkkal szembesülni, a csend veszélyeket is hordozhat. „A csendben elönthetnek a kételyek: miért csinálom ezt? Miért nem váltok munkát? Miért hagyom magam kihasználni? A kellemetlen helyzetek elől az ember és az állat is ösztönösen menekül. Ha az önmagunkkal való találkozás terhes, mert annyi minden megoldatlan az életünkben, a csend kényelmetlen is lehet” – mondja Perczel Forintos Dóra. „Aki a csöndben keresi a lelki békéjét, az először ennek éppen az ellenkezőjét találja meg. Keresztény megfogalmazás szerint a csöndbe belépő ember először a tisztulás útján megy végig, vagyis fájó érzésekkel, saját élményvilágának feldolgozatlanságával, keserűségével találkozik, és szembesül a hiányokkal” – mondja Lukács János.

„Általános tapasztalat, hogy a szerzetes újoncainkban először szorongást kelt a 30 napos lelkigyakorlat gondolata. A csendtől menekülő hétköznapi emberhez hasonlóan felmerül a kérdés, hogyan lehet 30 napot csendben eltölteni. Az első egy-két nap rendszerint nehéz, de utána a lelki élmények és az Istennel való találkozás gazdagsága annyira magával ragadó élménnyé válik, hogy rendszerint a végén nehezükre esik befejezni a lelkigyakorlatot, és visszajönni a világba, újra megérezni azt, ahogy a maga zajával, felszínességével szétszórja az emberi lelket” – mondja a szerzetes.

„Iskolákban a beszédművelésnek, egyetemeken a retorikának kéne tudatosítani a diákban, hogy beszéd közben a szünetnek, a csendnek is szerepe van. Olyan ritmusú beszédet kellene a gyerekeknek megtanítani, ami nem hadarás, hanem a szünetek révén lehetővé teszi a megértést, a beépülést” – mondja Kolozsváry Judit.