Ma is a nő a családösszetartó

Hány személyes kapcsolatunk van?

A tanulmány, amely a Nature Kiadó Scientific Reports című folyóiratában jelent meg, érdekes multidiszciplináris összefogás eredménye: szerzői közt van többek között a világszerte ismert hálózatkutató, Barabási Albert-László, a BME Fizikai Intézetének igazgatója, Kertész János és Robin Dunbar brit antropológus, a róla elnevezett Dunbar-szám felfedezője.

Rajtuk kívül még Vasyl Palchykov és Kimmo Kaski – mindketten a finn Aalto Egyetem munkatársai – dolgoztak a kutatáson, előbbi a tanulmány első szerzője. A Dunbar-szám azt igyekszik megadni, hogy egy személy hány szoros, személyes szociális kapcsolatot képes fenntartani – ez a limit 150 körül alakul. A fenti, Nemi különbségek bensőséges kapcsolatokban című kutatás is szoros kötődéseket vizsgált, modern módszerekkel. A kutatók egy európai ország egyik mobilszolgáltatójától kaptak hívásadatokat – hogy melyik ez az ország, a tanulmány nem említi.

Kétmilliárd hívásos minta

Az adott szolgáltató 6,8 milliós előfizetői táborából csak az ismert nemű és életkorú személyek voltak fontosak, közülük is csak azok, akiknek csak egy előfizetésük volt. A hívásadatok így 3,2 millió ember – 1,8 millió férfi és 1,4 millió nő – hét hónapi mobilozását fedték le. Ez 1,95 milliárd hívást és 489 millió SMS-t jelent. A kutatók csak azokat a hívásadatokat vették figyelembe, ahol legalább egy viszonzott hívás is volt, így a kéretlen marketinges megkeresések és a téves hívások biztosan kiestek.

Mivel személyes adatokról van szó, Kertészék egyrészt anonimizált formában kapták meg a hívásadatokat, másrészt valamennyiüknek komoly titoktartási szerződéseket kellett aláírniuk. Persze felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet megbízni a mobilos adatokban, ha a legszorosabb kapcsolatainkat kutatjuk – hiszen elképzelhető, hogy valaki a főnökével sokkal többet beszél telefonon, mint az édesanyjával vagy a gyerekével. „A hívások valóban nem feltétlenül korrelálnak azzal, hogy az életben kik a legfontosabb személyek a környezetünkben, de ilyen eseteket inkább kivételnek kell tekinteni” – mondja Kertész János.

„Rettenetesen nagy mintán dolgoztunk, így remélhetjük, hogy a korreláció azért nagy átlagban megvan.” Az is okozhat némi torzulást, hogy nem a mobiltelefon az egyetlen fontos kapcsolattartási eszköz. „Reménytelen, hogy ilyen méretben sokcsatornás adatmennyiségünk legyen. Folynak kutatások, amelyek egy-egy személy minden kommunikációs csatornáját figyelik, de ezek csak néhányszor száz fős mintán dolgoznak. Ezeket a részletes, de kis mintán nyert adatokat persze mi összevetjük a kevésbé jó felbontású, de óriási mintán leszűrt megfigyeléseinkkel” – magyarázza a kutató.

Öt fontos ember

A telefonos adatbázis használata több, korábban nehezen leküzdhetőnek gondolt körülményt is megoldott. Az emberi kapcsolatok alakulásával foglalkozó elméletekkel a legnagyobb probléma az, hogy csak nehezen vizsgálhatók vagy bizonyíthatók be nagyszámú alany bevonása nélkül, illetve a használt mintáknál sokszor csak nagyon kevés személyes részletet lehet tudni a résztvevőkről.

A telefontársaságok előfizetői adatbázisa azonban még anonimizált formában is elegendő személyes adatot tartalmaz ahhoz, hogy a lefolytatott kutatásban a híváslista alapján Kertészék össze tudják állítani az egyének közvetlen baráti körét – így nevezték azt az öt embert, akit az adott előfizető a legtöbbször hívott. Hogy miért éppen ötöt vizsgáltak? Azért, mert korábbi kutatások igazolták: a társas kapcsolatokra szánt idő felét mindenki az öt, számára legfontosabb emberre áldozza, a maradéknak be kell érnie a fennmaradó idővel.

Technika és ősi ösztönök

A tanulmány legfontosabb konklúziói a nőkre vonatkoznak. A kutatók megállapították például, hogy a nők aktív éveik alatt sokkal több munkát fektetnek az ellenkező nemmel való kapcsolattartásba, mint a férfiak. Később, ahogy öregszenek, úgy fordulnak a fiatalabb generáció felé – jelezve, hogy az utódokkal való foglalkozás nem ér véget azok felnőtté válásával. Ez a váltás a férfiaknál nem mutatható ki élesen.

A nők ilyen aktivitásában nyilvánvalóan szerepet játszik az unokák megérkezése, ami abból is kiderül, hogy a nők jobban fókuszálnak a lány utódra – a férfiak viszont nem tesznek így különbséget a gyerekeik között. A következtetések tanulsága az a régi bölcsesség, amit már evolúcióelméleti kutatások is alátámasztottak: a családokat a nők tartják össze.

„Modern társadalomban élünk, ahol azt gondoljuk, hogy a bennünket körülvevő technika gyökeresen megváltoztat minket. Ebben van sok igazság, de ez a vizsgálat rámutat arra is, hogy a technika használatában is vannak nagyon mélyen gyökerező, ösztönszerű megnyilvánulásaink” – mondja Kertész.