Lelki szükségérzet

Anya-gyermek szimbiózis és önállóság

Első függőségélményünk az anya és gyermeke közötti kapcsolat, melyet szimbiózisnak is neveznek, hangsúlyozandó a függőségi viszony intenzitását. Az újszülött a minden igényét kielégítő, harmóniát jelentő világból a fizikai megterhelések külső-belső ingerületeket (hőmérsékleti változások, éhség) előidéző világába kerül. A csecsemő ellátása, vágyainak megértése, megnyilvánulásainak követése anyjától, gondozójától függ. Ez a fiziológiás függőség természetes velejárója az emberi életnek. Sőt a fejlődés is az anya-gyermek kapcsolatban megmutatkozó természetes függőségből indul ki, amelynek egyik forrása a szükségletek kielégítése. A függőséggel kölcsönhatásban kezdődik az én alakulása. A gyermek önállósulási folyamatában legfontosabb érzelmi tényező az anyához fűződő kapcsolat: ide vezethető vissza az egyén függőséghez/függetlenséghez kötődő elsődleges élménye. Az egész pici gyermek egyszer csak elkezdi figyelni a világot, majd egyre differenciáltabban érzékel, mozgása mind tagoltabbá válik. Később számos olyan dolgot sajátít el, amit azelőtt csak külső segítséggel tudott elvégezni: önállóan eszik, öltözködik, biciklizik stb. Az önállósodási folyamatot a szülőkkel való kapcsolat minősége alakítja: a gyermek, aki azt tapasztalja, hogy „elengedik a kezét”, és így képes önállóan fejlődni, a későbbiekben is a függetlenség irányába mutató viselkedést tekinti mintának.

Szeretet, szerelem – a vágyott függőség

Bizonyos mértékig mindenki függ valakitől – egyes függőségi viszonyok elfogadása, legalábbis fiziológiásan nézve, célszerűnek mondható. Az anya-gyermek kapcsolaton kívül idetartozik például az orvos-beteg kapcsolat is, amelyben a beteg elfogadja és követi orvosa utasításait a gyógyulás érdekében. A normálisnak tekinthető függőségek esetében a legfontosabb elem a rugalmasság: ilyenkor az egyén képes „elengedni” önmagát, mer önmaga lenni. Minden egészséges ember több-kevesebb ideig igényeinek, szükségleteinek megfelelően függhet másoktól. A szerelem, a szeretet érzése például elfogadott, vágyott, kölcsönös függőséget feltételez. A lelki kötődésekről kialakult nézetek azonban szociokulturális tekintetben változóak: Indiában például európai szemmel nézve túl intenzív a családok együttélése.

A függő személy – tehetetlen kisgyerek

Az emberi kapcsolatokban jelentkező függőség rögzített pontról zsinóron lógó tárgyhoz hasonlítható: a függesztő alaphoz a zsineg felfüggesztett tárgyat kapcsol. A lelki kötődések esetében is beszélhetünk függesztőről – akitől az illető függ, és adott a sajátos viszony, amely a függesztettet a függesztőhöz köti. A függesztő személyisége igen változatos lehet: általában az erős, diktatórikus hajlamú egyéniség könnyen magára vállalja ezt a szerepet, ugyanakkor a bizonytalan, labilis emberek is lehetnek függesztők, amennyiben belső bizonytalanságukat a tőlük való függéssel próbálják kompenzálni.

Az egyén függőségének tárgyát helyettesítheti valamilyen szerrel is, például alkohollal vagy gyógyszerrel – ilyenkor beszélhetünk kémiai addikcióról. Függőség tárgya lehet valamilyen viselkedési minta kényszeres ismétlése is, ebben az esetben a függesztő szer/viselkedés és annak tulajdonságai határozzák meg a függőséget. Így fordulhat elő, hogy a munka, a szexuális élet, a játék, az információszerzés szükséglete mintegy „kitolakszik” meghatározott helyéről, és uralni kezdi az egyén, a család vagy akár egy közösség életét. A függő személy ily módon leginkább tehetetlen kisgyermekként kötődik valakihez vagy valamihez – és mint a kisgyermek, mindenható védelemre vágyik.

Rápolti Kinga

A szerző gyakorló pszichoterapeuta.