Idegsejtek, térbeli navigáció

– Neurobiológusként közel három évtizede irányítja az Oxfordi Egyetem keretében működő, számos fontos kutatást végző Anatómiai és Neurofarmakológiai Intézetet. Min dolgoznak jelenleg?

– Az idegrendszert és annak működését próbáljuk megérteni, azon keresztül pedig a viselkedésünket, azt, hogyan kezeljük és használjuk a környezetünkből származó információkat. Biztosan állíthatjuk, hogy az összes szervünk közül az agyat terhelő elváltozások és kóros működések jelentik a legnagyobb terhet az ipari társadalomban. Ide tartoznak a pszichikai problémák, mint például a szorongás, amely messzemenően a legelterjedtebb kóros elváltozás az agyban. Ezt próbáljuk megérteni, ezért támogat az adófizetők pénzéből az angol kormány. A körülbelül ötvenfős intézetünknek a feladata az egyes idegsejtfajták szerepének tisztázása. Magyarán: megtudni, hogyan működnek a különféle idegsejtek együtt, hogy abból egy funkció keletkezzen. Mintegy félszáz idegsejt működik együtt, ezeket úgy képzeljük el, mint szakembereket a társadalomban. Ugyanúgy, ahogy egy város működéséhez szükség van polgármesterre, rendőrre, tűzoltóra, buszsofőrre, adószedőre, utcaseprőre, az idegsejtközösségben is számos különféle idegsejt dolgozik össze, hogy a „memórialefektetés” megtörténjen és ne zavarodjanak össze a különféle nyomok. Agyunk egy kis területe, a temporális lebenyben lévő hipokampusz éppen a memórianyomok képzésében és hosszú távú megerősítésében játszik szerepet. Az Alzheimer-kórban az egyik első jel arra vonatkozóan, hogy valami gond van, a térbeli navigáció megromlása. Az ember egyszerűen elfelejti, melyik ajtón jött be, és azt sem tudja, melyiken kell kimennie. Az agynak ezt a részét, a hipokampuszt kezdi a kór először tönkretenni.

– Az asztalán van egy rajz, amely egy sejtet ábrázol, ezt pedig borostyánsejtnek hívják. Néhány évvel ezelőtt még hallani sem lehetett erről a sejtről.

– Négy évvel ezelőtt azonosítottuk az oxfordi kutatóintézetben. Addig senki nem tudott róla vagy nem vette észre. Mi kereszteltük el az esős Angliában oly elterjedt borostyánról. Szeptemberben jelent meg róla egy tudományos közleményünk, amely több fontos információt tartalmaz. Az újonnan felfedezett borostyánsejt egy olyan anyagot enged ki a másik idegesejtekre, amely az epilepszia valószínűségét csökkenti. Ez egy aminosavakból álló peptid, ami az agy leghatásosabb epilepsziaellenes vegyülete. A borostyánsejtnek általános, rendszerbeállító szerepe van. Hozzájárul ahhoz, hogy a rendszer mindig és minden körülmények között kész legyen reagálni a változásokra. 

– A sejtet lehet serkenti is arra, hogy előállítsa azt a bizonyos  hasznos vegyi anyagot?

– Még nem ismerjük a megfelelő hatóanyagot, ez után kutatunk.

– Melyek a legsúlyosabb következményei a borostyánsejt károsodásának?

– Az egyén képtelen lenne adaptívan reagálni a környezetére.

– Apropó térbeli navigáció: mennyire igaz a férfiak rosszmájú elmélete, miszerint a hölgyek sokkal nehezebben képesek idegen helyen tájékozódni?

– Ez részben mítosz, részben valós tény. Fajunk kialakulásakor a szavannán a férfiaknak kellett kimenniük, és hosszú kilométereken át követniük a vadat. A nőknek, akik inkább a gumók kiásával foglalkoztak, nem kellett akkora távolságot megtenniük. Ezért a férfiaknak sokkal jobban kifejlődött a térlátásuk és a tájékozódási kapacitásuk. Azt régóta tudjuk, hogy a női és a férfi agy között azért oly nyilvánvaló a különbség, mert más-más feladatokra szakosodtak. Van olyan agyfüggő feladat, amiben az egyik, van olyan, amiben a másik nem bizonyul jobbnak. Hogy csak egyetlen példát hozzak fel: a nők képesek egyszerre több dolgot is végezni, a férfiaknak viszont már nehezebb többfelé figyelni.