Hogyan kezelje a szülő, ha a gyerek válogatós?

Amikor a gyermek sorozatosan már első ránézésre  elutasítja az eléje tett ételt, a szülőnek nyilván fejtörést okoz. Bár szinte minden kicsi átesik ilyen időszakon, egy idő után már a legrosszabbak jutnak az édesanyák eszébe – kezdve a kiegyensúlyozatlan és nem elegendő mennyiségű táplálékbevitel káros hatásaitól egészen a „biztosan beteg” feltételezésig.

Valójában azonban egészen máshol kell keresni az okokat. A legkisebbek esetében lehet szó például fogzásról, a nagyobbaknál már fellép az önállósodási hajlam, de az is lehet, hogy tipikus dackorszakról van szó, amikor semmi másra nincs szükség a szülő részéről, csakis határozott és következetes fellépésre vele szemben. Máskülönben csak azért is ellenáll majd a gyerek. Befolyásolja a kicsit nyilván az is, hogy milyen szülői példát lát. Egyes vélemények szerint ez döntő mértékben képes meghatározni később az ételekhez való viszonyulását. Ha azt látja, hogy szüleinek egyhangú az étrendje, kevésféle étek kerül általában az asztalra, akkor még nehezebb lesz küzdeni a válogatósság ellen, ráadásul felnőve ő is „listát készít” azokról az ételekről, amiket nem eszik. Ellenkező esetben pedig a változatosság rá is pozitívan hat, és ha elfelejti a dackorszakát, akkor kevés olyan étel lesz, amit ne kóstolna meg legalább – hiszen ha valami nem ízlik, azt senki sem eszi. A válogatósság azonban könnyen összekeverhető az étvágytalansággal. Ennek hátterében krónikus betegség is állhat, de ha más tüneteket nem mutat, akkor csak arról van szó, hogy elegendő a szervezete számára, amit megeszik. A szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy tízóraira vagy uzsonnára kötelezik a gyereket, annak ellenére, hogy az nem akar enni. Ezt a taktikát jobb, ha elfelejti a szülő, ha pedig kimarad a délelőtti étkezés, legalább ebédelni rendesen fog a gyerek. Ha a kedvében szeretnénk  járni, és lehetőségek tárházát kínáljuk fel neki, ezzel éppen a válogatósságát erősítjük benne. Célravezetőbb, ha csak két opciót kínálunk fel neki, hogy tényleges döntéshelyzetbe kerüljön. Ha képes a gyermek akár egy órán keresztül is az étel felett ülni anélkül, hogy elfogyasztotta volna az adagját, a legjobb, amit tehetünk, hogy időkorlátot szabunk  neki – mondjuk 20–30 percet. Az adagokat is kezeljük szabadabban: attól, mert még vigyázni kell rá a kora miatt, tudja érzékelni, hogy mennyi ételre van szüksége, így csak annyit eszik optimális esetben, amennyire adott esetben igénye van.