Forralt bor, a Napkirály itala

Vanília, fahéj, szegfűszeg

A fűszeres bort már a rómaiak is nagyon kedvelték, így javították fel a nem annyira jó évjáratú hordókat. A fűszeres bor fogyasztása az ókor után némileg feledésbe merült, ám a keresztes hadjáratok idején visszatért az európai gasztrokultúrába.

A középkori emberek számára Hippocras néven vált ismertté a fűszeres bor, aminek eredetét egészen Hippokratészig vezették vissza, mert úgy gondolták, a meleg ital véd a tél okozta lehetséges nyavalyáktól. Az első középkori írásos recept a Tractatus de Modóból, egy latin nyelvű kéziratból való. Az első angol nyelvű Hippocras (ypocrasse vagy ypocras) recept 1390-ből származik. A 16. századi francia szakácskönyvekben többféle recept is létezik, amelyeknek az alapja a jó francia bor és a ma is használatos fűszerek: a vanília, a fahéj és a szegfűszeg.

Azonban a franciák által készített forralt borokban már a gyümölcsök is megjelentek a fűszerek mellett. Sőt pézsmával és ámbrával is illatosították az italt. Angliában, 1723-ban olyan Hippocras recept jelent meg, amelyben tej és egy kis plusz brandy is szerepelt. Sőt a 18. századi Európában gyakorta írták elő az orvosok a forralt bort az emésztés serkentésére. A nagyvonalú középkori receptekkel ellentétben a kor dietetikusai igen pontosan megadták, hogy miből mennyinek kell kerülnie a borba.

A melegítő „glögg”

A gyógyítás mellett komoly sikereket ért el a forralt bor a különböző szalonokban, bálokon is, Európa-szerte a leggyakrabban felszolgált ital volt a banketteken, még a Napkirály is szívesen ivott belőle. Amíg Európában hódított a Hippocras, addig a skandináv országokban lakók glöggöt ittak. Ennek az italnak is fő összetevője a vörösbor, a cukor és a fűszerek, de a fahéj és szegfűszeg mellett náluk a kardamom, a gyömbér és narancs is gyakorta kerül az italba, az erősebb gabona- vagy gyümölcspárlatokról nem is beszélve. A glögg egyébként svédül felmelegítést, felmelegedést jelent, és az 1609 óta létező glödlat vin rövidítése. Arrafelé annyira nagy kultusza van ennek az italnak, hogy a legtöbb magára valamit is adó pincészet saját glöggöt is készít az ünnepekre.

A forralt bor leggyakoribb folyékony alkatrésze a bor. Ez lehet száraz, édes, fehér vagy vörös. Minőségi borból is készíthető, de a forralt bor csodája, hogy a gyengébb lőrékből is iható dolog állítható elő, egy kevés fűszerrel és némi édesítéssel. A bor mellett ciderből (cidre, almasör vagy almabor), illetve sörből is készíthető melengető fűszeres ital. Lehet gyümölcslével vagy teával lazítani. Sőt az alkoholmentes forralt „borhoz” a fekete tea vagy az alma- és a ribizliléalap is megfelelő. Nagyon praktikus ital, mert előre elkészíthető, és a vendégek érkezésekor csak egy kis melegítésre van szükség.

Jellemző fűszerei: fahéj, szegfűszeg, vanília, citrom, narancs, szerecsendió, kardamom. Édesíteni lehet mézzel, cukorral. Lehet gazdagítani gyümölcsökkel, érdemes aszalt gyümölcsöket is belefőzni, de egy-két almát is belekockázhatunk, hogy utána egy kis villával kiszedegessük az édes, illatos borral átitatott falatokat a bögre mélyéről. Sőt akár egy kis tejet is tehetünk bele. A forralt borhoz jó kísérő a karácsonyi sütemények legjava, hiszen ezek kellően tartalmasak és szárazak a bor felszívásához.

Hippocras
Hozzávalók: 3 liter fehér- vagy vörösbor, 20 dkg barna cukor, 3 evőkanál méz, 2 rúd fahéj, 2 evőkanál frissen reszelt gyömbér, 1 teáskanál őrölt szerecsendió, 1 teáskanál szerecsendió-virág, 1 teáskanál szegfűszeg, 1 teáskanál kardamom, 5-6 szem feketebors.

Forralt bor
Hozzávalók 6 főre: 7,5 dl vörösbor, 1 rúd fahéj, 1 teáskanál frissen őrölt szerecsendió, 1 citrom héja, narancs héja, 1 narancs, 3 evőkanál méz, 1 teáskanál frissen reszelt gyömbér, 1 babérlevél.
Elkészítés: A bort 20-25 percig nem túl nagy lángon főzzük a fűszerekkel (de ne forraljuk). Ha el szeretnénk tenni, akkor hagyjuk egy hetet pihenni, majd szűrjük le, palackozzuk. Nagyjából egy hónapot hagyjuk állni, majd verjük csapra.