Fölös kilók és lelki jólét

– Fogyókúra helyett úgynevezett pszichowellnesst ajánl a fogyni vágyóknak. Mi a pszichowellness, és miért ezt ajánlja, miért nem a fogyókúrát?
– A pszichowellness általam kitalált összetett szó, és a gondolkodásunkból fakadó jól-létet jelenti. A szóöszszetételekben a pszicho szó az emberi lélekre, a gondolatainkra, az érzéseinkre és az ezekből fakadó viselkedésünkre utal. A wellness korunk divatszava, ami annyit tesz, mint jól lenni, jól érezni magunkat. A jól-létet az emberek általában a külső körülményektől várják, azonban a hogylétünk sokkal inkább függ a külvilágra adott válaszainktól, a reakcióinktól, mint a külső körülményektől. Az egyetlen dolog, amit biztosan megváltoztathatunk, az a saját gondolatvilágunk, reakcióink a külvilágra. Ha például a célszerűtlen szokásainkat hasznosakra cseréljük, sokkal jobbá tehetjük az életünket. Ezért ajánlom, hogy fogyókúra helyett változtassunk a gondolkodásunkon, ezen keresztül a szokásainkon. Figyeljünk gondoskodó szeretettel önmagunkra, merjünk bátran szembenézni az életünkkel, akkor nem lesz szükségünk arra, hogy túlevésből igyekezzünk erőt gyűjteni magunknak, és arra, hogy hájból kerítést építsünk magunk köré.

– Mióta foglalkoztatja az egészséges táplálkozás és életvitel kérdésköre?
– Amikor már elmúltam negyvenéves, a testtömegindexem is átlépte a negyvenet, gyógyszert kellett szednem magas vérnyomásra, és egyszer komolyan rosszul lettem. A szívem össze-vissza vert, az orvos szerint a túlsúlyom okozta ezt. Azelőtt természetesnek tekintettem, hogy a testem szolgál engem, eszembe se jutott, hogy különösebben figyeljek rá. A rosszullét igencsak elgondolkoztatott, és akkor kezdtem komolyan foglalkozni az addig számomra sokadrangú kérdéssel: az egészségemmel.

– A fogyásra kidolgozta az úgynevezett M-módszert, amit a Fogyókúra helyett pszichowellness című könyvében részletesen taglal. Miben áll az M-módszer lényege, és hogyan ismerte fel a különféle táplálékok szétválasztásán alapuló módszer hatékonyságát?
– Amikor megkaptam a „házi feladatot”, hogy fogyjak le, akkor – mint valami stréber diáklány – mindent megtettem annak érdekében, hogy a lecke jól sikerüljön. Lázasan kezdtem kutatni a témában, olvastam, kérdezősködtem, felidéztem korábbi fogyókúrás kísérleteimet. Ezekből aztán igyekeztem a józan ész alapján kiválogatni a legjobbnak tűnőket. Abban biztos voltam, hogy úgy érhetek el eredményt, ha az egész embert – adott esetben önmagamat – nézem, és nem csak a hájat. Érdekeltek a miértek, a dolgok mélyére szerettem volna látni. Megértettem, hogy az emberben a testi (szomatikus) és a lelki (pszichés) tényezők szoros kölcsönhatásban vannak. Így, azzal párhuzamosan, hogy a miértekre keressük a választ, azaz a túlsúlyunk lelki okait igyekszünk feltárni és megszüntetni, a testünkre rakódott túlsúlyt egészséges és emberséges módszerrel kell „leszednünk”. A táplálékok szétválasztásának módszerével a nyolcvanas évek végén találkoztam, amikor megismertem a testkontrollmódszert. Abban az időszakban, mikor előttem állt a feladat, hogy lefogyjak, találkoztam az úgynevezett kilencvennapos diétával, mely a testkontrollhoz hasonló elveivel vált sikerdiétává. Ezek nyomán alakítottam ki az M táplálkozási ajánlását. A táplálékok megfelelő társítása mellé azonban még tanácsolom a napi háromszori kötött idejű étkezést és a mozgást. A helyes táplálkozás és a megfelelő mozgás nagyon szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek. Az M-módszer nem egy új fogyókúra – melyet akár a könyvből, akár a honlapomról megismerhet minden érdeklődő –, hanem követhető, másolható módszer mindazok számára, akik komolyan gondolják, hogy javítani szeretnének életük minőségén.

– A könyvében részletesen kifejti, hogy a túlsúly tünet. Miért tartja tünetnek a gyarapodó kilókat, és mit fedhet a hízás?
– Az ember testi-lelki egészségével foglalkozó szakemberek közül többen vallják, hogy a testünk állapota tükrözi pszichénk állapotát. Erre az összefüggésre világíthat rá a  csodálatosan kifejező magyar nyelv is. Nagyon sokszor átvitt értelemben fogalmazunk, de ha a kijelentésünk mélyére gondolunk, konkrét dolgokat találunk, vagy éppen fordítva. Kövér kislány voltam, és a nagymamám mindig büszkén mondta, hogy milyen szép erős lányka vagyok. Sok évvel később, amikor kezdtem magam megfigyelni, észrevettem, hogy akkor híztam el nagyon, amikor olyan volt az életem, hogy rengeteg erő kellett hozzá. A nők gyakran elhíznak a szülés körüli időben, mert sokunkban az a kód aktiválódik, hogy a jó anya nagydarab. A férfiaknál nagyon gyakori, ha olyan beosztásba kerülnek, mely már-már meghaladja az erejüket, hogy elhíznak: pocakot eresztenek, azaz „tekintélyt” növesztenek hájból. Sok asszony azért nem tud lefogyni, nehogy rámondják: „könnyű nőcske” lett. Ezeket azonban nem gondoljuk át tudatosan, de mindenki felfedezheti a maga túlsúlymetaforáját.

– A közvéleménnyel ellentétben ön a gyümölcsöt teljes értékű tápláléknak minősíti. Mit gondol, miért véli az emberek többsége úgy, hogy a gyümölcs az „csak gyümölcs”, és nem táplálék?
– A gyümölcs a régi korokban sok vidéken luxuscikknek számított, mint olyan csemege, amit az étkezés megkoronázásaként, csak úgy ráadásként fogyasztunk. Most azonban minden évszakban gyakorlatilag mindenki számára elérhetők a legkülönbözőbb gyümölcsök, amelyek értékes tápanyagokat tartalmaznak, könnyen emészthetők, főleg, ha nem esszük össze mindenféle más étellel. A gyümölcsreggeli és az alkalmankénti gyümölcsnapok nagyon hasznosak, ha nem az van a fejünkben, hogy nem ettem semmit, „csak” gyümölcsöt.

– Mi a véleménye a manapság oly előszeretettel reklámozott és fogyasztott gyorsétkezdei ételekről, a magas cukortartalmú üdítőitalokról? Hát a bőséges reggeliről és a nassolásról?
- A bőséges reggeli helyett a gyümölcsreggelit ajánlom, nekem és sok sorstársamnak igen hasznosnak bizonyult. Sok túlsúlyos ember számolt be arról, ha reggel sokat eszik, nem lesz kevésbé éhes később, sőt a reggeli bőségét „szinten kell tartania” egész nap. Rengeteg cég él abból, hogy teljesen felesleges, és inkább káros „úgynevezett” élelmiszereket gyárt vagy árul. Ezekkel a termékekkel valójában reménybeli életérzéseket árulnak, nem táplálékot: „Csak kapj be egy falatot, és fuss tovább!”, vagy: „ Dobd fel magad egy-egy itallal, érezd magad az álmaid világában!” Azonban egy-egy pohár üdítőtől még nem leszünk a tengerparti szálloda teraszán, és a hegycsúcsot sem győzzük le néhány szelet csoki elfogyasztásával. Ezektől a rágcsálni- és iszogatnivalóktól könnyen függőség alakulhat ki, és az ételeket, italokat már nemcsak a testünk táplálására, hanem a hangulatunk befolyásolására használjuk. A táplálék hangulatbefolyásoló szerként való alkalmazása táplálkozásfüggőséget alakít ki. Ám, ha ez szóba kerül, az emberek többsége hárítja a témát, bagatellizálja a dolgot.

– Mi az ideális testsúly, és hogyan lehet ezt elérni anélkül, hogy az ember sanyargatná önmagát?
– Akkor ideális az ember testsúlya, ha jól érzi magát akkorának, amekkora. A megfelelő önbecsülés sokkal döntőbb, mint a testtömeg. Varázsige, csodakapszula nincs, de a kötött idejű, ételtársításra figyelő étkezést kiegészítve a rendszeres, egyénre szabott mozgással és az önmagunkra irányuló gondoskodó figyelemmel mindenki számára elérhető az ideális testsúly.

– Mit javasol azoknak, akik fogyni nem akarnak, de az ünnepek alatti bőséges étkezések után rossz a közérzetük, nehéznek érzik magukat?
– Egy-egy gyümölcsnap mindenkinek jól jöhet, de ekkor is figyeljünk az étkezés méltóságára. Ne csak úgy elrágcsáljunk egy-egy almát, vagy futtában nyeljünk le egy banánt! Válogassuk össze a kedvenc gyümölcseinket, készítsünk belőlük ízesítés nélküli gyümölcssalátát, üljünk le szépen a terített asztalhoz, szedjünk a tányérunkba annyit, amennyi csak jólesik. Lakjunk jól belőle reggel, délben és este! És egész nap figyeljünk magunkra gondoskodó szeretettel! Érdekes tapasztalatokban lehet részünk. Megéri.