Egészségtudatosság gyerekkorban

Többek között ezekre a kérdésekre adott választ Pongrácz Mária marosvásárhelyi nyugalmazott háziorvos. Úgy véli, a betegségek megelőzése érdekében ezeket az alapvető tudnivakat már az óvodában tanítani kellene. Felmerült annak a lehetősége, hogy az iskolában bevezetnék az egészségnevelést mint alternatív tantárgyat. A szakemberek jó ötletnek tartják, úgy vélik, a gyerekek egészségének a megőrzését szolgálná, nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljanak.

„A gyerekeket, ha betegek, a tanintézetből a háziorvoshoz küldik, ami meglátásom szerint kényszerhelyzet” – fogalmazott a szakember. Úgy vélte, ha most bevezetnék az egészségnevelést, első lépésben három fontos dologra kellene figyelni: a rendszeres kézmosásra, a tüsszentésre és köhögésre, valamint a helyes testtartásra, továbbá középiskolában a hormonális változásokra, a szexuális felvilágosításra. Minden egyéb ezekhez az alapvető tudnivalókhoz kötődik.

Ne kössük be a gyerek száját és orrát télen

„Nagyon sok mindent tudnak az egészségtudatosságról a pedagógusok, óvodai dadusok, óvónénik, tanítónők, tanárok. Csakhogy a sok feladat miatt nem biztos, hogy éppen erre összpontosítanak” – indokolta Pongrácz Mária, hogy miért fontos már az óvodában elkezdeni az egészségnevelést. A háziorvos szerint minél gyakrabban kell beszélni a kézmosás fontosságáról, hogy az automatizmussá váljon, olyan megszokássá, ami az élet velejárója. Az óvodai közösségben a pedagógusoknak először is föl kell mérniük, hogy a gyerekek milyen ismeretekkel érkeznek otthonról, mire tanítják őket a szülők, azt egyeztetni, esetleg változtatni rajta, hogy egységes legyen az otthoni és az óvodai egészségnevelés.

„Nem azt mondom, hogy egyik jobb, a másik rosszabb, csak azt, hogy legyen egységes, a gyerek tudja, mit kell tennie és mi a jó egészsége szempontjából” – tette hozzá. Óvodáskorban különösen a kislányoknak kell odafigyelniük arra, hogy hogyan használják a toalettpapírt. Annak ellenére, hogy ezt el kellene magyarázni már a pelenkás időszak után, sokan nem tudják. Ugyancsak ebben az időszakban nagyon fontos a gyerek orrjáratainak a rendszeres tisztítása, az orrfúvás megtanítása.

„Amikor a gyerekek kültérből bemennek egy belső helyiségbe, megindul a váladékkiválasztás, ha pedig a gyerek nem fújja ki az orrát, nem tud azon át lélegezni és nyilván a száján fog, amivel kizárja az orr élettani szerepét, azt, hogy megszűri a levegőt. A kinti, hideg levegőt felmelegíti az orrjárat, és nem jut télen a fagyos és hideg levegő rögtön a garatra. A hideg önmagában nem okoz betegséget, de elősegítheti, hogy az ott lévő kórkozók megbetegedést okozzanak” – hívta fel a figyelmet a háziorvos.

Kitért arra, hogy mindig legyen a kisgyerekeknél zsebkendő, és fel kell szólítani őket abban a közösségben, amelyben tartózkodnak, hogy na most fújjunk orrot. Ez nagyon fontos a megelőzés szempontjából. A gyereknél így kialakul a megszokás, és saját magán fogja érezni, hogy ez sokkal jobb – hangsúlyozta Pongrácz Mária. Arról is beszélt, hogy a gyerekek arcát, száját, orrát a hideg időben ne kössük be kendővel, sállal, még a csecsemőkét sem. Esetleg ha nagyon hideg van, mínusz 15 fok például, akkor a száját lehet, de az orrát semmiképpen ne, mert ha le van takarva, ugyanazt a levegőt szívja vissza, amelyet kilélegzett, ám abban már nincs oxigén, szén-dioxiddal telített, és árthat az agyműködésnek.

A kézmosás a legfontosabb, amire figyelni kell

Kisgyerekkortól kezdve szigorúan meg kell kérni a kicsiket, hogy ha tüsszentenek, tegyék a kezüket az arcuk elé. De nem a tenyerüket, hanem az alkarjukat, mert az nagyobb területen véd és nem lesz a tenyerük nyálas, így elkerülhető, hogy továbbadják a fertőzést, miután megfogják a játékot, az asztalt, a kilincset – javasolta az orvos.

Úgy véli, jó volna, ha ezt közösen mutatnák be, esetleg meg is lehet magyarázni a gyermekeknek, hogy köhögéskor vagy tüsszentéskor a nyállal hogyan terjednek a kórokozók, és a jelen lévő 15–20 gyerek megfertőződhet. Óvodások és kisiskolások számára a kézmosásnak annyira magától értetődőnek kell lennie, hogy ezzel kezdjék, amint belépnek a házba, az óvodába, az iskolába, a vécé használata után, evés előtt. „Tudnia kell a gyereknek, hogy nem egészséges, ha hazajön, idenyúl, odanyúl, hiszen a kilincsek is tele vannak kórokozókkal” – mondta a szakember. Azt javasolja, hogy ha esetleg utcán eszik a gyerek, jó, ha fertőtlenítővel átitatott zsebkendővel töröljük meg a kezét. Vagy a kiflit, kekszet is a csomagolással együtt tartsa a kezében, úgy egye.

A helyes testtartásról és a hormonháztartásról

A gyerekek nagyon hamar nőnek, de ehhez nem társul mindig az izomzat erősödése, az ínszala­gok tónusa, ezért a szülő és a pedagógus feladata a helyes testtartásukra figyelni – hívta fel a figyelmet a háziorvos. Az iskolatáskát jó, ha a hátukon hordják, az sem baj, ha nehéz, mert arra kényszeríti a gyereket, hogy ne előre hajolva közlekedjen, de abban a pillanatban, amikor leteszi a táskát a hátáról, fontos lenne otthon és az iskolában is felhívni a figyelmét, hogy ne előregörnyedve hajoljon az asztal fölé, húzza ki a hátát.

„Ma az ülő életmód a jellemző, az iskolában, otthon a számítógép előtt is, ezért nagy odafigyelést igényel, hogy helyes testtartással üljön, ne féloldalt, hogy a gerinc csigolyái, a képlékeny részek ne hajoljanak el, mert pár év múlva már gondot okoz, és nem lehet korrigálni” – mutatott rá Pongrácz Mária. A pubertáskorúaknak fontos beszélni a hormonháztartásról, az ilyenkor termelődő hormonok hatásáról, ami általában otthon tabutéma.

„A szülők szégyellik vagy nem tudják, hogyan közelítsék meg a témát, holott a gyerekek körében ez nem tabu: egymás közt megbeszélik, a médiában is látnak mindent. Ennek ellenére a szülőnek lenne a szerepe, hogy felhívja a figyelmet arra, mi történik ilyenkor a szervezetben, mire kell odafigyelni, hogyan lehet a kellemetlen dolgokat elkerülni. Az iskolában külön a lányokkal és külön a fiúkkal a legajánlatosabb ezekről beszélni, mint olyan dolgokról, amelyek az élet velejárói, hozzátartoznak a helyes életvitelhez” – hívta fel a figyelmet Pongrácz Mária. Mint mondta, a pedagógusnak vagy iskolapszichológusnak olyan légkört kell teremtenie, ahol felszabadultan, nyíltan kérdezhetnek és választ is kapnak a gyerekek.

Megelőzés mint az egészség megőrzésének eszköze

A megelőzés az egészség megőrzésének eszközeként nem új törekvés. A mandarinok Kínájában a „családorvosok” addig kapták fizetésüket, ameddig a gondjaikra bízott családtagok egészségesek maradtak. Mihelyt valamelyikük megbetegedett, javadalmazásukat azonnal felfüggesztették, és csak akkor kapták vissza, amikor a beteg újra egészségessé vált. A megelőző gondolkodás sokáig háttérbe szorult a gyógyító orvoslás mögött – olvasható a Vital.hu-n.

Az egészségnek mint értéknek a felismerése az 1980-as évektől vált széles körben elfogadottá, elsősorban az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére. A megelőző orvoslásnak egyik általánosan megfogalmazott célja a pozitív viselkedésminták kialakítása, az egészséges fejlődés biztosítása annak érdekében, hogy megelőzzük a kóros viselkedésformák kialakulását (pl. beilleszkedési zavarok, dohányzás, alkohol, játékszenvedély-betegség, drog stb.) valamint a kapcsolati zavarok okozta pszichoszomatikus betegségeket (colitis ulcerosa, ekcéma, asztma stb.).

A megelőzésnek, a prevenciónak három formája ismert: az elsődleges, a másodlagos és a harmadlagos prevenció. Az elsődleges prevenció biztosítja a betegségek keletkezésének, kialakulásának megakadályozását, a betegségek létrejöttében szerepet játszó biológiai, környezeti és társadalmi tényezők kiiktatásával. A másodlagos prevenció jelentősége kiemelt a szűrővizsgálatok vonatkozásában, ennek révén garantálható a betegségek megelőzése, továbbá a korai szakaszban való diagnosztizálással és a megfelelő beavatkozás elvégzésével a súlyosbodás megakadályozása. A harmadlagos prevenció tulajdonképpen a betegség adekvát terápiája a súlyosbodás megakadályozására.