Családminták a mesékben

A hagyományos család korszerű, biztonságos, tagjainak szellemi, fizikai egészségét is őrzi, egyszóval érték, és nemcsak azért, mert a társadalom megtartó alapközössége, hanem azért, mert családban élni jó – hangzott el a háromszéki Dálnokon szervezett találkozón.

A magyarországi Média a Családért Alapítvány és a Képmás magazin azért hozta létre tíz éve a Családbarát Médiáért díjat, hogy az újságírókat arra ösztönözzék: a divatos irányzatokkal szemben hatásosan érvelve, pozitív példákkal erősítsék a hagyományos családképet. Ezt a díjat terjesztették ki ettől az évtől a határon túli magyar újságírók körére, a díj odaítélésének feltételeit nemrég a háromszéki Dálnokban, a Gál-kúriában tartott szakmai találkozón ismertették. Szám Kati, a Képmás főszerkesztője, az alapítvány elnöke, Molnár-Bánffy Kata lapigazgató, Kölnei Lívia szerkesztő, valamint az Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről érkezett huszonhét újságíró személyes tapasztalatokat megosztva, a családokat érő kihívásokról, a helyi adottságokról számolt be.

Skype-apák, csonka családok

Kiderült, Magyarországon a médiában megjelenő hamis családképek – a szappanoperákban bemutatott, az elkötelezettségtől rettegő párok, a megoldandó feladatnak vagy éppen cukiságnak tekintett gyerekek – vagy a hagyományos családot kikezdő törekvések, például a torzan értelmezett genderelmélet rombolják leginkább a hagyományos családmintát.

A határon túli magyarság számára a külföldi munkavállalás elterjedése miatt jelenséggé vált skype-apukák és csonka családok, nagyszülőkre hagyott gyerekek problémája, vagy éppen a vegyes házasságokban az identitásvesztés jelenti a gondot. Az alapítvány és a magazin minden hónapban díjazza a családról megjelent anyagokat, ezek közül választják ki az év végén az 500 ezer forintos fődíj nyertesét. A határon túli kuratórium tagjai Erdélyből Csinta Samu író, újságíró, a Vajdaságból Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztő-helyettese, Kárpátaljáról Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője.

A jelképes hamuban sült pogácsa

A szakmai találkozó része volt a Sepsiszentgyörgyön megtartott Családminták a mesékben című Képmás-est, ahol Szám Kati főszerkesztő Kádár Annamária marosvásárhelyi pszichológussal beszélgetett a családról, a gyereknevelés buktatóiról, nehézségeiről. „A mese, az emberi történet már rég része a pszichológiának, az emberi történetek, a saját életmesénk, a fejlődés-, a személyiség-lélektan, sőt a klinikai pszichológia része, hiszen az eseményeket nem tudjuk megváltoztatni, de az újramesélésükkel azt igen, hogy ezekről miként gondolkodunk” – szögezte le már a beszélgetés elején Kádár Annamária.

Gyakorlati kérdésekre kitérve kifejtette, ha 8-9 éves kor előtt egy gyerek húsz percnél hosszabb ideig nézi a tévét, a készen kapott képek gátolják a belső képalkotás kialakulását. Ha a mesét csak hallja a gyerek, akkor képzeletében csak olyan képeket alkot hozzá, amit a lelke sérülés nélkül elbír: ezért nem jelent gondot, ha a Piroskát és a nagymamát felfaló farkasról mesélünk. Nem káros a mesében az erőszak, hiszen a jó győzelme csak abban az esetben katartikus, ha a rossz is része a mesének, részletezte a pszichológus.

Kádár Annamária fontosnak tartja a saját mesét, a hétközna­pok történéseinek újramesélését, amiből soha nem szabad kiradírozni a negatív elemeket. A most divatos jelenségre is kitért, a kapunyitási pánikra, amikor a fiatal nem akarja elhagyni a „mamahotelt”, hogy kiépítse, megélje a saját életét, de erre is választ adnak a mesék, hiszen szinte minden történet azzal kezdődik, hogy a hős elindul, és az útján nem fogja a kezét az édesanyja, hanem csak feltarisznyálja hamuban sült pogácsával. Hangsúlyozta, a szülő minden téren, még a médiafogyasztási szokásokban is elsősorban a saját példájával nevel.