Az indulatkitörés természetrajza

Amennyiben az életünk során ránk törő dühnek szabad utat engedünk, a fékevesztett érzelem és indulatkitörés romboló hatással lesz nemcsak a kapcsolatainkra, hanem az egészségünkre is. A Brain című brit tudományos folyóirat egyik cikke ugyanis azt állítja, hogy a magas vérnyomás és a stressz okozta egyéb tünetek megjelenése mellett a düh lassíthatja a sebek gyógyulását is.

A dühre hajlamos emberek között négyszer gyakoribb volt a négy napon túl tartó sebgyógyulás, mint azoknál, akik képesek voltak haragjukat elfogadható keretek között tartani. Nem volt azonban különbség a „kicsit dühös” és a „nagyon dühös” emberek sebgyógyulási ideje között. Düh akkor alakul ki bennünk, amikor valamilyen fájdalom ér bennünket. Ez egyaránt lehet pszichés és fizikai fájdalom is, és a szervezet természetes reakciója az indulati válasz: vagyis dühbe jövünk. Valódi agresszió azonban akkor társulhat a pillanatnyi indulat mellé, ha valamilyen gondolattársítással a fájdalom forrását, vagy okozóját fenyegetésként értékeljük.

Erre nagyon egyszerű példa lehet, ha egy mögöttünk haladó ember véletlenül a sarkunkra lép. Első pillanatban dühbe gurulunk, ám az esetek jelentős százalékában úgy ítéljük meg, hogy az eset nem volt szándékos, így a pillanatnyi mérgünk szertefoszlik, és hátrafordulva már akár mosolyogva vagyunk képesek fogadni a „balesetet okozó” ember bocsánatkérését. Néha azonban a helyzet megítélése másként alakul. Talán azért, mert egyébként is haragszunk a mögöttünk haladó emberre, vagy emlékeztet valakire, akire haragszunk, vagy ez ma már az ötödik elszenvedett sérelem volt, ezért azt gondoljuk, hogy az illető szándékosan lépett a sarkunkra, s hiába a bocsánatkérés, nem fojtjuk vissza dühünket, hanem engedjük, hogy az kontrollálatlanul zúduljon az egyébként vétlen illetőre.

Ha kitör a vulkán

Az esetek egy részében valóban jogos a düh felélénkülése, de olykor egészen más okok miatt használjuk támadó eszközként ezt az érzelmet. Gyakori eset, amikor valaki váratlanul egy ártatlan megjegyzés vagy kérés miatt jön dühbe, esetleg azért, mert nem talál valamit, például az autó forgalmiját. Ám mindkét esetben egészen más okok lapulnak a háttérben. A megjegyzés mögött például lebecsülést és támadást érzékel – „azt hiszi, hogy nem tudok főzni, esetleg az anyja főztjét még mindig jobban szereti”.

A forgalmi eltűnésével kapcsolatban  pedig esetleg azt feltételezi, hogy párja szándékosan hátráltatja indulását, mert nem akarja, hogy máshol, másokkal töltse el az idejét. Így történhet, hogy csip-csupnak tűnő ügyek miatt dühkitörések következhetnek be. Ám a düh szabad kitörésének engedélyezése egy pillanatra sem a megfelelő konfliktuskezelési mód egy kapcsolaton belül. Főleg akkor nem, ha az engedi meg magának ezt, aki egyébként is fölényben van a másik felett, és ez lehet fizikai, pszichés, illetve gazdasági fölény is. Ilyenkor a másik fél agressziót él át, még akkor is, ha párjának, szülőjének vagy testvérének nem ez volt a szándéka, „csak” dühös volt és ennek hangot adott. A dühroham érzelmi és idegrendszeri folyamatain kívül bonyolult vérkeringési és hormonális változások következhetnek be.

Emellett nem kell intenzíven átélni a valós érzéseinket, hiszen saját sebezhetőségünk, kiszolgáltatottságunk, fájdalmunk átélése a gyengeség érzését kelti bennünk és ez kínos lehet számunkra. Ellenben, ha felfortyanunk és hagyjuk, hogy a düh elborítsa az elménket, ha passzív hozzáállás helyett támadásba lendülünk, akkor a hatalom érzése jár át minket. Mindehhez más kellemes érzés is társulhat: a vélt igazság morális felsőbbséget biztosít és ez még erősebbé teheti a dühkitörést. Az indulatkitörést elszenvedő fél mindeközben félelmet és megalázottságot él át, s minél gyakrabban éri ilyen jellegű támadás, annál hamarabb „kapitulál”, vagyis adja be a derekát a vitában, vagy próbálja alázatos magatartással megelőzni a vulkán kitörését. Előfordulhat azonban, hogy egy szép napon magyarázat nélkül kisétál a kapcsolatból.

A düh hasznos is lehet

A pszichológusok szerint a düh és a harag mint érzelmek aktiválhatják és irányíthatják a viselkedést, és rendszerint külső események váltják ki. Az érzelmek mozgósítják a vegetatív idegrendszert, gyorsabban ver a szív, piros lesz az arc stb. A düh olyan intenzív érzelem, amelyet testi válaszok kísérnek: különböző arckifejezések, összeszorított fog, érzelmi reakciók, cselekvési tendenciák, továbbá a helyzetről alkotott gondolatok.

A harag – és a félelem is – olyan intenzív érzelmi állapotot okoz, amelyekben megjelenik a felkészülés a cselekvésre, például küzdelemre vagy menekülésre. A düh megértésében fontos tényező, hogy amikor haragszunk, a harag tárgyának és a helyzetnek milyen jelentést tulajdonítunk, hiszen ettől függ a dühünk intenzitása. Párkapcsolatban például a fogkrémes tubus megnyomásának helye váló ok is lehet, ha valaki úgy gondolja, hogy ez a másik hanyagságának a kézzelfogható jele, ráadásul nem figyel erre, holott tudja, hogy a partnernek fontos a rend.

Lényeges tényező továbbá az is, hogy ha dühösek vagyunk, akadályt észlelünk, könnyebb kontrollálni a helyzetet, az indulatot, ha a megoldásra koncentrálunk. Ha azonban tehetetlennek érezzük magunkat, agresszívvá válunk. Párkapcsolatban fontos érzelem a harag, azt jelzi, hogy vannak még komoly érzelmek a két fél között. Párterápiában ilyenkor mindig van a remény a párok együtt maradására.