Óhatatlanul felmerülnek a kérdések: hogyan lesz ugyanaz a személy, akit eddig a „jó és szeretetre méltó édesanya\" szerepben könyveltek el, egyszer csak egy minden rossz tulajdonsággal megvert „anyós\"? Mégis mik lehetnek azok a tényezők, amelyek ennyire sajátossá teszik az anyós helyzetét a családszerkezetben?

A függetlenedés két oldala

A pszichológusok szerint a szülők és a nagyszülők között kialakuló egyre mélyebb érzelmi szakadékok, az elhidegülés, illetve a sorozatos konfliktusok sokféle okra vezethetők vissza. Az egyik leggyakoribb, ha a szülők nem tudnak leválni a felnőtt gyerekükről. Ez a ragaszkodás lehet kölcsönös is, amikor a felnőtté vált gyermek nem tud elszakadni az édesanyjától. Az elengedni nem tudásból származik a legtöbb probléma: az irányítás, beleszólás, a vő vagy a meny el nem fogadása.

Nehéz dolgunk van egy olyan kapcsolatban, ahol az a megszokott: az anya irányít, a felnőtt gyermeke pedig engedelmesen hagyja magát irányítani. Ilyenkor, ha szóvá teszi valaki a túlzott kötődést, nagy eséllyel a következő ellenérveket kapja: de mégiscsak az anyám, csak jót akar, tudod milyen, ugyan már, ne vedd a lelkedre, biztos nem úgy gondolta...

Sok feleség és barátnő, főleg egy kapcsolat elején hajlamos ezeknek az érveknek megadni magát, a békesség kedvéért sok mindent eltűrni a párja anyjának, gondolván, hogy ezzel majd enyhül a viszony, kialakulnak a határok, és rendeződik a közös élet. Ha valamit hosszú távon elnyomunk vagy lenyelünk a „békesség kedvéért\", az valahol utat tör majd, nem lehet az ilyen külső hatásokat tartósan és jól tolerálni. Fel kell ismernünk azt is, hogy egyetlen anyós vagy erőszakos család sem fog visszahúzódni magától, sőt egyre jobban beépül a pár életébe, ha engedik; csak nagy konfliktusok árán lehet majd visszaszorítani az összefonódást a későbbiek során.

Dolgozni kell a jó kapcsolatért

Ahhoz, hogy egy fiúból egészséges kapcsolatra alkalmas felnőtt férfi legyen, el kell távolodnia az anyjától. Távolodni csak akkor képes az ember, ha a kötelékek erősek, biztonságban érzi magát. Ha az anya-gyermek kapcsolat ilyen, akkor egészségesen meg tud történni a leválás. Ha bizonytalan a kötődés, a fiúgyermek akkor érzi jól magát, ha édesanyja döntéseit követi.

Kezdettől fogva jó stratégia, ha világos a kommunikáció, ha felállítunk határokat és szabályokat, kimondjuk a konkrét kéréseket. A meny és a vő is dolgozhat aktívan a jó kapcsolatért: lehetőleg adja meg a tiszteletet, és kérje az anyósa segítségét bizonyos helyzetekben. De világosan jelezze a határt, ha az anyós átlépné, sőt ő maga se lépje át ezt a határt. Például egymással beszélje meg a problémáit a házaspár, ne a szülőkkel és ne a gyerekkel. A fiatalok házasságának elsőbbsége persze nem azt jelenti, hogy megszakad a kapcsolat a szülőkkel, de mindenképpen új perspektívába kerül: most a szülő-gyerek kapcsolatban a gyerek is felnőtt, ezt el kell fogadnia a szülőnek, de a „gyereknek\" is ennek megfelelően kell viselnie a felelősséget, önállóan döntenie, ha szükséges, elhatárolódnia és képviselnie új családja érdekeit.

Generációk együttműködése

A szülők életében nehéz időszak a gyerekek kirepülése, azonban mindenkinek meg kell küzdenie ezzel a dologgal. A legfontosabb hinni és bízni a párunkban, hiszen jobb esetben vele fogjuk leélni az életünket, a szülőkkel pedig pozitív kapcsolat kialakítására kell törekedni, hiszen az állandó csatározás nemcsak minket, hanem a párunkat is meg fogja viselni. A nagyszülő-unoka kapcsolat érdekében is nagyon fontos a két generáció közötti együttműködés, hiszen az kötődési lehetőséget, biztonságot, élményeket biztosít a gyerekeknek és életfeladatot a nagyszülő számára.

Nagyon fontos, hogy a nagyszülő a szerepében maradjon. Ne legyen vezető vagy szolga a családban. Az ő elsődleges feladata a gyökerek átadása. Az ő letisztult látásmódjával vezesse rá a gyereket, honnan jött, kik voltak az ősei, tanítsa a régmúlt dolgaira. A nagyszülő sok mindent megélt és értékként kezeli ezt a struktúrát. Mutasson mintát. Szeressen felszabadultan – még egy kis kényeztetés is megengedett. Ha a nagyszülő nem kritizál, nem viszi be az ő értékrendjét a gyereke családjába, ha a menyét nem gyerekként, hanem anyaként kezeli, béke lesz. Ez a nagycsaládmodell. Kezdettől fogva jó stratégia, ha világos a kommunikáció, ha felállítunk határokat és szabályokat.