A káros adalékanyagok, az E-k

Az adalékanyagok megjelenése az élelmiszerek ipari feldolgozásához, a nemzetközi élelmiszerpiachoz kapcsolódik, ahol az élelmiszer olyan áruvá vált, melyet iparszerűen és gazdaságosan kell előállítani a fogyasztók számára.

Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználása a fejlett országokban szigorú feltételekhez kötött, törvény írja elő, hogy csak engedélyezett anyagokat szabad alkalmazni, melyek egészségre bizonyítottan ártalmatlanok, alkalmazásuk technológiailag indokolt, és a fogyasztó érdekeit szolgálja. A különféle antioxidánsok a zsírok savasodását, az ételek elszíneződését gátolják, a szilárdító anyagok, stabilizátorok sűrítik, zselésítik bizonyos élelmiszerek állagát, a tartósítószerek késleltetik az élelmiszerek romlását, a savanyítószerek pedig növelik az ételek savasságát.

A mesterséges, kémiai összetételű adalékanyagok felhasználását állatkísérletek és egyéb biológiai tesztek eredményei igazolják. Az E számozási rendszer arra szolgál, hogy a világon használt adalékanyagok nevének fordításából adódó félreértések elkerülhetőek legyenek, és azonosításuk átláthatóbb, egyszerűbb legyen. Sajnos az élelmiszeripar még mindig nem figyel kellő mértékben az egészségre, ezért saját felelősségünk, hogy minimalizáljuk étrendünkben a veszélyes, E listás termékeket.

Rákkeltő színezékek

Minél több feldolgozási fázison esik át egy termék, annál valószínűbb, hogy adalékanyagot tartalmaz. Európában az élelmiszer színezésére szolgáló anyagoknak kb. 28 ezer fajtája van forgalomban. Ezek a vegyületek főleg édességekben, fagylaltokban, pékárukban, üdítőkben fordulnak elő, és általában élénk, csábító színűek. Ha cukorkát, fánkot vagy bármilyen szénsavas italt vásárolunk, mindig nézzük meg a címkét, és ha tartrazint (E102) alluravöröst (E129), azorubint (E122), vagy kinolinsárgát (E104) látunk feltüntetve a terméken, jobban tesszük, ha nem vásároljuk meg. A szintetikus színezékek allergiát, pajzsmirigy- és daganatos betegségeket, valamint immunrendszerrel összefüggő problémákat eredményezhetnek.

Fejfájást, allergiát okozó anyagok

A gyártók számtalan étel tartósítását olyan kémiai anyagokkal oldják meg, melyek az egészségre veszélyesek. A nátrium-szorbát (E201) fejlődési rendellenességeket okozhat, a benzoesav (E211) allergiát válthat ki, a kén-dioxid és a kénessav sói (E221-228) hányingert, migrént, rosszullétet és anyagcserezavarokat okozhatnak, a nitrátok (E249–E252) súlyos egészségkárosító vegyületek, melyek rákkeltő hatásúak. A bórsavak (E285) toxikus mérgek, és nehezen ürülnek ki a gyomorból. A sűrítőanyagok az élelmiszerek optimális állagának beállítására szolgálnak. A guargumi (E412) és a tragantmézga (E413) főleg rágcsálnivalóban – müzliben, töltelékben, süteményben – fordul elő, és állatkísérletek igazolják, hogy a pajzsmirigyben, az immunrendszerben és a májban kóros elváltozásokat okozhatnak, vagy allergiához vezethetnek.

Kábító édesítőszerek

Általában diabetikus élelmiszerek tartalmaznak mesterséges édesítőket, és ha valaki érzékeny az aszpartámra (E951), zavart, szédüléses állapot, rosszullét lehet a fogyasztás következménye. Az E-számok veszélyei főleg akkor fenyegetőek, ha élelmiszer-allergiában szenvedünk, ám egy átlagos fogyasztó ezek hatását nem érzékeli egyértelműen. 

Szerencsére a megváltozott fogyasztói szokásoknak köszönhetően már egyre több biotermék kerül az üzletek polcaira, így van választási lehetőségünk. Szánjunk időt a bevásárlás során a termékek összetételének tanulmányozására, és részesítsük előnyben a friss alapanyagokat a konzerv, mirelit vagy félkész ételek helyett. Sokat tehetünk az egészség védelmében, ha friss élelmiszerekből mi magunk készítjük el az ételeinket. Négy-öt E-adaléknál többet tartalmazó élelmiszert ne vásároljunk, és tartózkodjunk az ízfokozókkal, aromákkal és édesítőszerekkel dúsított ételektől. Színezett élelmiszerek helyett természetes színezékből készült termékeket vásároljunk, és felesleges üdítőkre költenünk, mert sokkal egészségesebb, ha vizet iszunk ezek helyett.