A szociális agresszió és a „fű alatt” kezelt konfliktusok

 A nők kedvelt eszköze?

A szociális agressziót nagyon sokáig kifejezetten a nők kedvelt eszközeként tartotta számon a pszichológia, és nem véletlenül. A nők valóban hajlamosabbak fű alatt intézni a konfliktusaikat, mert kevésbé vállalják be a nyílt konfrontációt: számunkra kínos a felemelt hangerő a másik meggyőzése során, vagy hatásosabbnak ítéljük meg a titkos, a csoporton belül útjára indított agressziót, hiszen szélesebb körben hat, és olykor nagyobbat üt, mintha az ellenfélnek a helyszínen kevernének le egy pofont.

Az ellenfél becsületének aláásása

A szociális agresszió az ellenfél csoporton belüli ellehetetlenítése, becsületének aláásása, lejáratása verbális eszközökkel, vagyis rosszindulatú pletykák, hírek terjesztésével a másik tökéletes „kikészítése” a cél.

Erre nagyon egyszerű példa lehet, amikor valakiről azt terjesztik, hogy hazudik vagy rosszul végezte el a munkáját, miközben pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz. Ilyenkor a saját hitelességünket felhasználva, esetleg úgy írjuk le a másik viselkedését a csoport (kollégák) előtt, mintha a saját magunk tapasztaltuk volna. Ez mindennapos helyzet, és egy ennyire egyszerű álhír terjesztésével nagy erejű, ívelt rúgással küldjük az ellenfelet a padlóra, hiszen nem elég, hogy hazugnak mutatjuk be, mellette még az ellenfelünk megbízhatóságát is megkérdőjelezzük, valamint arra is utalunk, hogy lelkiismeretlen munkatárs, akinek gyenge minőségű munkája miatt mások húzzák a rövidebbet.

Melyik nem játszik gyakrabban hamis lapokkal?

Amerikai tudósok egy szerepjátékra épülő kísérlet során azt vizsgálták, hogy az ilyen jellegű agresszióra melyik nem hajlamosabb. Az eredmény alapján arra jutottak, hogy inkább a nők játszanak hamis lapokkal, azonban úgy tűnik, ezek az adatok mégsem olyan pontosak: egy másik, Nyugat-Európában végzett internetes felmérés szerint ugyanis a férfiak, különösen a vezető beosztásúak körében kifejezetten kedvelt a szociális agresszió gyakorlása, hiszen előremenetelük és megítélésük szempontjából nem szalonképes, ha az ellenfélre ököllel rontanak, ám az ellenfelet (vagy feleket) a ranglétrán való felemelkedés érdekében valamilyen új, de civilizációs eszköz segítségével mégis csak le kell győzni. A gazdasági és a politikai életben ma már nem vállalható a fizikai agresszió. Ha valaki mégis az ősi módszerhez folyamodna, könnyen kapun kívül találná magát, vagyis karrierje bánná, ha nem alkalmazkodna a megváltozott elvárásokhoz, ha érvényesülése érdekében továbbra is fizikai agressziót alkalmazna, a csoporton belül ható, agressziós eszközök megragadása helyett.
A pletyka továbbterjesztése

Mindemellett nagyon fontos szempont az is, hogy a szociális agresszió akkor hatékony, ha a csoport minden egyes tagjára hat, és azon belül is akkor igazán romboló, ha a referenciaszemélyek fülébe is eljut a dolog, hiszen a másik tekintélyének, becsületének aláásása csak így lehet sikeres. Ehhez azonban nem elég, ha a rosszindulatú, a másik magánéletével vagy konkrétan a munkájával kapcsolatos lejárató mondatok csak a nőkhöz jutnak el. A teljes körű győzelemhez viszont szükség van arra, hogy a csoport is negatívan ítélje meg a célszemélyt: ehhez azonban kellenek a férfiak is. Akár nő, akár férfi indítja útjára a szociális agressziót, a „hírnöki” szerepet a férfiak is bevállalják, vagyis a pletyka továbbterjesztésében lelkes és meghatározó szerepet játszanak a férfiak is.

A pozícióért folytatott hadművelet

A pszichológusok szerint a nemeken belüli versengés kiterjedt az élet más területeire is, így történhet meg, hogy a szociális agresszió betörve a mindennapi életbe, a férfiak hatékony fegyverévé is vált. A munkahelyen, a gazdasági vagy a politikai életben ugyanis a pozíciók megszerzéséért folyó harcokban egyszerűen szükség van azokra a rafinált eszközökre, amely eddig „gyengédebb”, női privilégium volt, hiszen nem szerencsés, ha valaki a közösségi élet meghatározó színterein „kimutatja a foga fehérjét”. A szociális agresszió a civilizált társadalmakban elfogadottabb módszer a másik legyőzésére, ráadásul ezekkel az eszközökkel (pletyka, rágalmazások, a másik munkájának, értékének megkérdőjelezése) azok számára is helyzetet teremt, akik egyébként fizikai adottságuknál fogva folyamatosan hátrányt szenvednének szerencsésebb fizikai adottságokkal rendelkező társaikhoz képest.