A nagy ingeréhségű gyermek

Az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az utóbbi időben egyre több gyereket nyilvánítanak hiperaktívnak, de önmagában a túlpörgés, az „örökmozgás” még nem jelenti azt, hogy fennáll a máig vitatott tünetegyüttes, amelyet orvosi nyelven ADHD szindrómának neveznek – mondja a szakember. A hiperaktív gyerek alapvető jellemzője a mozgásos nyugtalanság, az impulzivitás, a figyelmetlenség, amely emlékezet- és tanulási zavarokkal párosul. A hiperaktív gyereknél a túlmozgás minden esetben figyelemzavarral, koncentrációhiánnyal jár együtt.

A hiperaktivitás már kiskorban megmutatkozik

Nem mai témáról van szó, hiszen már az 1800-as és az 1900-as években is kutatták és leírták a hiperaktivitás főbb jellemzőit. Georg Still agyi eltérésként regisztrálta, ám a későbbiekben nem igazolódott a feltevése. „Nagy erővel folynak világszerte az ezzel kapcsolatos kutatások, és a legfrissebb hírek szerint sikerült megtalálni a hiperaktivitásért felelős gént: a 16-os kromoszóma egyik enzimje lehet az okozó. Ma nem betegségként értékelik, hanem olyan állapotként, amely egy életre szól. Az elmúlt évben a Corvinus Egyetem végzett átfogó kutatást a hiperaktivitással kapcsolatban, és megállapítást nyert, hogy a 6–12 éves gyerekek körében mintegy 70 ezer eset fordul elő” – fejtette ki Hajdú Ágnes. Mint magyarázta, a hiperaktív gyerek „mássága” lényegében már csecsemőkorban megmutatkozik a szakember számára, de óvodáskorban szinte bizonyossá válik Mégis a legtöbb hiperaktív gyereket csak az iskolában „diagnosztizálják.” Pedig a korai terápia rendkívül fontos. A hiperaktív gyerek „ingeréhsége” igen nagy. Állandóan újabb és újabb foglalatosságra van szüksége, nem köti le igazán semmi, állandóan izgalomban tartja magát, mert keresi az újabb és újabb ingereket.

Elfogadással, dicsérettel megszelídíthető

Alapjában véve szerethető, tehetséges, kreatív, segítőkész, sok ötlettel rendelkező gyerekekről van szó, akikből sok jó tulajdonság kihozható, ha értő módon közelítenek hozzájuk. A hiperaktív gyerek felnőttkorára rendszerint „kinövi” zavaró viselkedési, magatartási formáit, és hasznos tagja lesz a közösségnek, ha megfelelően foglalkoznak vele. Sokan élsportolók, művészek, üzletemberek, menedzserek lesznek, olyan hivatásban érzik otthon magukat, amelyben hasznosítani tudják kreativitásukat, mozgékonyságukat. Mint a szakember kifejtette, életre szóló kihívást jelent a családnak, amelyben hiperaktív gyerek nevelkedik. Éppen ezért tanácsos minél korábban pszichológus, fejlesztő pedagógus, tehát szakember segítségét is kérni a megfelelő bánásmód kialakításához. Legtöbben nem képesek jól „kezelni” ezt az állapotot. A hiperaktív gyerek fokozott gondosságot igényel. Olykor kapkodó, konfliktusokba keveredő, még önveszélyes is lehet az ilyen gyerek, tehát nem könnyű vele az élet. Viszont elfogadással, dicsérettel, alkotó környezet megteremtésével, rugalmas, de következetes szülői magatartással megszelídíthető, és jó mederben tartható vadsága, pörgése. A fenyítés nem sokat ér, a motiváció sokkal hasznosabb, mindig legyen célja a gyereknek, valami testhezálló hobbija, sport, zene, tánc, bármi, ami leköti, érdekli, amiben sikert ér el. A legtöbbet az intoleráns szülői és nevelői magatartás árt, a környezet állandó negatív visszajelzése inkább ront a gyerek állapotán, mintsem hogy segítene. A gyerek viselkedése a fokmérője annak, hogy megfelelően foglalkoznak-e vele. Gyakran a környezet nem megfelelő magatartása hátráltatja éppen a hiperaktív gyerek önértékelésének javulását, önkontrollja fejlődését, szocializációs zavarai felszámolását, mert a kezelhetetlennek nyilvánított gyerekkel nem megfelelően foglalkoznak, és még hatékony pszichoterápiás segítséget sem kérnek minden esetben.