Összefogás szükséges

– Ön a Nãstase-kormányban államtitkári rangban foglalkozott a határon túli román közösségek ügyeivel. Mennyiben segíti Románia EU-csatlakozása a határon túli román közösségek képviseletét?

– Az EU-tag Románia háromféleképpen segítheti a szomszédos államokban kisebbségben élõ román közösségeket. Elsõként úgy, hogy felhívja az érintett országok figyelmét a román kisebbségek helyzetére, mert elsõsorban az õ felelõsségük annak a jogi környezetnek a biztosítása, amelyik a román közösség kulturális identitásának a megõrzéséhez szükséges. Bukarest ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatokon keresztül is képviselheti a határon túli román közösségek érdekeit. Románia mind Ukrajnával, mind Szerbiával kétoldalú szerzõdést kötött. Ezeket be kell tartatni az államokkal. Harmadsorban jönnek számításba a romániai törvényhozási eszközök. Én indítványoztam egy olyan törvénynek az elfogadását, amely a határon túli román közösségek kulturális identitásának a megõrzését támogatja. Ezt elõbb Traian Bãsescu államfõ visszadobta, de másodjára is megszavazta a parlament. Ez a jogszabály támogatást nyújt az illetõ államok területén folyó román nyelvû oktatáshoz, román nyelvû sajtó mûködtetéséhez, és a hatálya alá esõknek szabad belépést biztosít számos romániai kultúrintézménybe.

– Az ukrajnai oktatási törvény megváltoztatása hátrányosan érinti az ukrajnai kisebbségeket. Sólyom László magyar köztársasági elnök ezt hangsúlyosan felvetette a közelmúltban tett ukrajnai látogatásán. Mintha Bukarest számára nem lenne annyira fontos az ukrajnai román közösség.

– Sajnos nem vagyunk kormányon. A Szociáldemokrata Párt mindig is sokkal aktívabb volt ebben a kérdésben. Ukrajnával szemben az EU-nak keleti szomszédsági megállapodásai vannak. Ezek a megállapodások többek között az alapvetõ emberi jogokat, beleértve a kisebbségek jogainak a tiszteletben tartását is tartalmazzák. Ez pedig lehetõséget teremt az ukrán probléma megoldására. Jelenleg folyik egy új egyezmény szövegének az egyeztetése, amelyik a korábbinál lényegesen nagyobb összegû, Ukrajnába irányuló EU-támogatásra ad lehetõséget. Az egyeztetési folyamatban hangsúlyosan fel kell vetni, hogy az európai félnek a kisebbségvédelem terén is elvárásai vannak Ukrajnával szemben. Ebben a kérdésben Romániának és Magyarországnak az európai családon belül kell lépnie, mert így jóval erõsebb pozícióból képviselheti álláspontját.

– Nem az a baj, hogy Romániának túlságosan sok nyitott ügye van Ukrajnával, a kisebbségi kérdés pedig háttérbe szorul a Kígyók szigete körüli tengeri határvonal kijelölése, és a Bisztroje-csatorna hajózhatóságával kapcsolatos nézetkülönbségek mellett?

– Tagja voltam annak idején a román–ukrán alapszerzõdést kidolgozó külügyminisztériumi csapatnak, és magam is tapasztaltam, hogy az exszovjet térségbõl jövõ Ukrajna sokkal merevebb ezekben a kérdésekben. Az EU-hoz való fokozatos közeledésük azonban biztosan eljuttatja õket is oda, hogy nyitottabbak, befogadóbbak legyenek. Ez idõt is igényel, de azt is, hogy folytonosak legyenek a bukaresti és a budapesti hatóságok ilyen irányú törekvései.