Miért kell hónapokat várni egy MR-vizsgálatra? A szakpolitikus szerint a várólisták mögött az egész rendszer hibái állnak

A CNAS a gyógyszertáraknál alkalmazott finanszírozási modellhez hasonló rendszert vezetne be. A pénztár vezetője szerint a költségek elszabadulását szigorúbb beutalási szabályokkal lehetne megakadályozni. A javaslatot korábban az egészségügyi minisztérium nem támogatta, attól tartva, hogy a pénzügyi plafon eltörlése ellenőrizetlenül növelheti az egészségügyi vizsgálatokra fordított kiadásokat.

Nem egyszerűen pénzhiánnyal magyarázható a várólistás vizsgálatok nagy száma

Zakariás Zoltán orvos, független parlamenti képviselő, az egészségügyi szakbizottság tagja szerint azonban a várólisták kérdése csak egy tünete a román egészségügyi rendszer mélyebb problémáinak. A képviselő úgy látja, nem pusztán az a kérdés, mennyi pénz jut az egészségügyre, hanem az is, hogy milyen rendszerben és milyen hatékonysággal költik el.

„Mindenki arról beszél, és mindenki egyetért abban, hogy az egészségügyi rendszer teljes pénzügyi felépítését át kellene alakítani” – mutat rá a bajok fő okára az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) elnöke. (A politikus RMDSZ-es színekben nyert másodszor mandátumot a 2024-es választáson, de idén áprilisban kilépett a tulipános frakcióból, és átült a független honatyák közé). Szerinte ehhez az egészségügyi szabályozás átfogó reformjára lenne szükség.

Zakariás szerint az egyik alapvető szerkezeti probléma a kórházak finanszírozása. Az egészségügyi szolgáltatások elszámolásánál használt alapértékek ugyanis nem tükrözik a tényleges kiadásokat. Példaként az egészségügyi alkalmazottak 2018-as jelentős béremelését említette. Akkor az orvosok és más egészségügyi dolgozók a korábban 2022-re tervezett béremelést előrehozva kapták meg, ez a többlet azonban nem épült be megfelelően az egészségügyi beavatkozások elszámolási alapjába.

A kórházak külön forrásból kapják meg az ehhez szükséges összegek egy részét. A szakpolitikus szerint ez azért lényeges, mert minden műtétnek, vizsgálatnak és más egészségügyi beavatkozásnak meghatározott elszámolási értéke van. Ha azonban ebben nincs benne valamennyi valós költség, akkor az elszámolási rendszer torzul.

• A mai finanszírozási rendszernek az a legnagyobb gondja, hogy az egészségbiztosítási rendszer bevételei mellett az állami költségvetésből is jelentős összegekkel egészítik ki az egészségügy bevételeit.

• Ez viszont torzítja a rendszert, és megnehezíti annak megállapítását, hogy valójában mennyibe kerül egy-egy egészségügyi szolgáltatás.

Torz verseny az állami és a magánszektor között

Az állami egészségügyi rendszer átláthatatlan finanszírozásának következménye az is, hogy nem tud egészséges együttműködés és verseny kialakulni az állami és a magán-egészségügyi szolgáltatók között. A magánszolgáltatók gazdasági vállalkozásként a tényleges, aktuális költségekkel számolnak. Ha viszont az egészségbiztosító egy adott szolgáltatásért a valós költségnél lényegesen kisebb összeget térít meg, a különbözetet valakinek ki kell fizetnie. Ez a magánszolgáltatóknál rendszerint a betegre hárul. Mindez különösen fontos a költséges képalkotó diagnosztikai vizsgálatok, például az MR és a CT esetében.

Bár az MR- és a modern CT-vizsgálatoknak a 21. századi egészségügyben már nem kellene különleges eljárásnak számítaniuk, az ezekhez szükséges berendezések nem érhetők el minden térségben. Egy MR- vagy CT-központ létrehozása jelentős kezdeti beruházást igényel: drága a berendezés, megfelelő infrastruktúrára és szakszemélyzetre is szükség van.

Az állam Zakariás szerint nem tudott olyan mértékben beruházni ezen a területen, hogy az egész országot egyenletesen lefedő hálózat jöjjön létre. Ennek következtében a kapacitások bizonyos nagyvárosokban és egészségügyi központokban összpontosulnak, míg más térségekben jóval szűkösebbek a lehetőségek. A betegek így ugyanazért a vizsgálatért az ország egyik részében viszonylag gyorsan időpontot kaphatnak, máshol viszont hosszú, akár több hónapos várólistára kerülhetnek.

A parlamenti képviselő szerint éppen ezért volna szükség az állami és a magán-egészségügy közötti ésszerűbb munkamegosztásra. A magánszektor rendelkezik olyan tőkével, amelyből drága diagnosztikai berendezéseket vásárolhat és korszerű egészségügyi kapacitásokat építhet ki. Ezeket azonban az állami egészségbiztosítási rendszer csak akkor tudja hatékonyan igénybe venni, ha a szolgáltatóknak kifizetett összeg gazdaságilag is reális.

– magyarázta a Krónikának a képviselő. Ehhez olyan finanszírozási viszonyokra van szükség, amelyek mindkét fél számára elfogadhatók, hiszen a magánbefektetőnek is meg kell térítenie a beruházását. Zakariás szerint ezt az egyensúlyt egy új egészségügyi törvénycsomag teremthetné meg, a régit már nem érdemes toldozni-foltozni.

A CNAS mostani kezdeményezése tehát egy régóta ismert problémára próbál választ adni. Zakariás felidézte, hogy már évekkel ezelőtt is rendszeresen előfordult: a magánlaboratóriumok számára a megyei egészségbiztosítási pénztár által biztosított havi összeg már a hónap első hét-tíz napjában elfogyott. Aki addig el tudta végeztetni a vizsgálatát, annak azt megtérítette a biztosító. A többieknek vagy a következő hónapig kellett várniuk, vagy saját zsebből kellett kifizetniük a laboratóriumi vizsgálatot. Zakariás tapasztalatai szerint ezen a területen azóta történt előrelépés, de bizonyos vizsgálatok esetében továbbra is léteznek várólisták.

korábban írtuk

Nem tágít a több egészségbiztosítási rendszer gondolatától a miniszter

Több választási lehetőségük lesz a betegeknek, ha megtörik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNSAS) monopóliuma – jelentette ki Alexandru Rogobete egészségügyi miniszter.

Teljesítményalapú bérezés kellene

A reform másik kényes kérdése az orvosok bérezése. Zakariás szerint érdemes lenne valamilyen teljesítményalapú elemet beépíteni az állami egészségügy bérezési rendszerébe. Jelenleg azonos besorolás és szolgálati idő mellett az orvosok bére alapvetően nem attól függ, hogy ténylegesen hány beteget látnak el vagy hány beavatkozást végeznek.

Zakariás szerint rendezni kellene az állami és a magánszektorban párhuzamosan dolgozó orvosok helyzetét is. Önmagában nem tartja problémának, hogy ugyanaz az orvos állami kórházban és magánintézményben egyaránt dolgozik, de a két tevékenységet világosan el kell választani egymástól.

Zakariás Zoltán szerint ugyanakkor leegyszerűsítés lenne a román egészségügy problémáit kizárólag pénzhiánnyal magyarázni. A biztosítási rendszer bevételeinek növelése szükséges lehet, de legalább ilyen fontos annak vizsgálata, hogy a rendelkezésre álló pénzt milyen hatékonyan és milyen ellenőrzés mellett költik el. A képviselő szerint az egészségbiztosító bevételei az utóbbi időszakban növekedtek, miután szélesebb körre terjesztették ki a járulékfizetést. A fő problémát azonban továbbra is a pénz elköltésének hatékonyságában és ellenőrzésében látja.

amely újraszabályozná a finanszírozást, valós költségekre építené az egészségbiztosító térítéseit, rendezné az állami és magánszektor együttműködését, ösztönözné a teljesítményt, és lehetővé tenné a diagnosztikai kapacitások jobb kihasználását.

A képviselő tudomása szerint a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselői és szakemberek már dolgoznak egy új egészségügyi törvény tervezetén, amely a 2006 óta számtalanszor módosított jelenlegi szabályozást válthatná fel.