Hat honatya szerint Jászvásáron tört ki az 1989-es foradalom

„Azért kezdeményeztük ezt a törvényt, hogy egyértelműen elismertessük városunk érdemeit a kommunista diktatúra elleni küzdelemben. Ez a gesztus hódolat és elismerés azok előtt, akik a Román Népfrontba tömörülve, előkészítették az 1989. december 14-ei kommunistaellenes felkelést” – áll a tervezet benyújtóinak közleményében. Indoklásában a hat kormánypárti politikus a jászvásári kommunistaellenes mozgalom egyes vezetőinek „bátorságára és áldozatára” hivatkozik, közülük név szerint Cassian Maria Spiridont, Ştefan Pruteanut, Vasile Vicolt, Aurel Ştefanachit, Ionel Săcăleanut, Valentin Odobescut és Titi Iacobot említi meg.

„Őket december 13-án tartóztatták le, és a Szekuritáté pincéjébe vetették őket, ahol december 22-éig verték és éheztették mindannyiukat. A törvény hódolat és erkölcsi jóvátétel azon jászvásáriak előtt, akikben megvolt az a hatalmas bátorság, hogy szembeszálljanak a kommunista diktatúrával. Gyakorlatilag ők az 1989. decemberi forradalom kirobbantói” – állítják a moldvai honatyák. Jászvásáron 1989 decemberében röpcédulákat osztogattak, amelyeken egy december 14-ei főtéri tiltakozó megmozdulásra hívták az embereket.

A demonstrációt azonban végül nem tartották meg, mivel a hatóságok aznap lezárták a központba vezető útvonalakat. Még az ott lévő villamosmegállót is elköltöztették, hogy ne alakulhasson ki csoportosulás a belvárosban. A kommunista rendszer államrendőrsége, a Szekuritáté már 13-án letartóztatta a nagygyűlés szervezőit. A moldvai város vezetése azonban komolyan gondolja az elsőséget: a városban még 1992-ben emléktáblát avattak a december 14-ei események tiszteletére, amely szövege szerint azon eseménynek állít emléket, amellyel „Jászvásár jelt adott a román forradalom elkezdésére.” Az események hat szervezőjét még 2007-ben díszpolgárrá avatta Gheorghe Nichita polgármester.

Orban: csalók és imposztorok

Nem mindenki ért azonban egyet a moldvai politikusokkal: Traian Orban, a Temesvári Forradalom Emlékét Őrző Egyesület elnöke egyenesen szégyenletesnek nevezte a kezdeményezést. Szerinte a törvénytervezet minősíthetetlen, és azt jelzi, hogy benyújtói nem ismerik a történelmet. „Képtelenek megkülönböztetni a valóságot a képzelgéstől, és nem értik, mit jelent az, hogy Temesvár lakossága közvetlenül is részt vett az eseményekben, amelyek számos halálos áldozatot és sebesültet követeltek. Nem ismerik a forradalom történetét, és szóbeszédeket karolnak fel. A politikát nem pletykák alapján szokás művelni” – fakadt ki Orban. „Az forradalom volt?! Amit ők csináltak, az nem forradalom volt. Egy maroknyi ember megpróbálkozott valamivel, de egyikük beárulta az egészet a Szekuritáténál, és mindenkit letartóztattak.

Minden tiszteletem a néhány ellenállóé, de az nem volt forradalom. Teljesen figyelmen kívül hagyják Temesvár áldozatát és a román forradalom kirobbantásában játszott szerepét. Szégyen! Nem ismerjük a saját történelmünket! Meghívom a román honatyákat, hogy tekintsék meg a forradalom emlékmúzeumát, hogy lássák, mi történt Temesváron. Itt is utcára vonultak az emberek. Már december tizedikétől az utcán voltak a hívek, hogy megvédjék Tőkés Lászlót. Most meg hirtelen kiderül, hogy Jászvásáron tört ki a forradalom” – mondta Orban. Hozzátette: az utóbbi időben olyan városok lettek hirtelen tele forradalmárokkal, amelyeknek semmi közük sem volt a forradalomhoz.

„A csalást akarják törvénybe foglalni” – sommázott Orban. Virgil Hosu, az ALTAR 89 Temesvár forradalmárszervezet vezetője az Opinia Timişoarei című lap elektronikus változatában nyilatkozva, szintén gyalázatosnak és szégyenletesnek nevezte a kezdeményezést. Közölte, több forradalmárszervezettel együtt levelet írtak a parlamentnek, amelyben közölték, hogy nem vesznek részt a december 22-ei ünnepi ülésen, amelyet a forradalom emlékére szerveznek meg, emellett nyílt levélben fordultak a Temes megyei honatyákhoz is, kérve, akadályozzák meg, hogy Jászvásár kapja meg a forradalmat kirobbantó város címet.

Tőkés László: szégyen, ami történik

A moldvai politikusok kezdeményezését az 1989-es temesvári események egyik főszereplője, Tőkés László sem nézi jó szemmel. „Mondhatnánk, hogy győztes csata után sok a hős, de lassan már az is megkérdőjeleződik, hogy győztünk-e egyáltalán. Keserű szájízzel látom, ami az 1989-es rendszerváltoztató események kapcsán történik. A kilencvenes évek elején bekövetkezett visszarendeződés, a kommunista nómenklatúra tagjainak visszaszivárgása a hatalomba évtizedekre visszavetette az ország demokratikus átalakulását, a kommunista reflexek továbbélése pedig Románia és a benne élő közösségek fejlődését akadályozza mind a mai napig” – fejtette ki tegnap a Krónika megkeresésére az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

„Tény az, hogy mi Temesváron nem készültünk a diktátor hatalmának megdöntésére. A ‘80-as évek végén kisszámú társaimmal együtt »csupán« »a hazugság falát« akartuk lerombolni. A temesvári emberek – magyarok, románok, svábok, reformátusok, katolikusok, zsidók és baptisták – az igazság mellé álltak, saját testükkel védtek engem és családomat, mert én bátorkodtam kimondani azt, amit mindenki gondolt. Lehet ezt lekicsinyelni, nekem viszont meggyőződésem az, hogy azok a temesváriak, akik erre vállalkoztak, valóban forradalmárok voltak – a szó legnemesebb, eszményi és konkrét értelmében egyaránt. Nincs annál nagyobb bátorság, mint amikor a félelmet legyőzve, szembeszáll az ember a hatalommal, annak ellenére, hogy szinte eleve vesztes harcban, alig van esélye a Góliátok megbuktatására” – szögezte le Tőkés.

„Ami most történik, a forradalom 22. évfordulója közeledtén, az már maga a szégyen. Képesek ugyanis elvitatni az egyszerű temesvári emberektől a – megtörtént! – szembeszállást, sokévi vizsgálat és tisztogatás után a fűnyíróelv alkalmazásával a forradalmároktól megvonják azokat a juttatásokat, amelyek a szerzett jog szerint járna nekik (jómagam soha nem kaptam meg a forradalmár igazolványt). Úgy vélem, hogy a szabadon, demokratikusan választott hatalom csúfot űz azokból, akiknek a szabadságukat és a hatalmukat köszönheti. Nem tudom, mi következhet még – a választási törvénnyel való öncélú játszadozás, a hatalom minden áron való megtartása aggodalommal tölt el” – nyilatkozta a Krónikának Tőkés László.

RMDSZ: esélytelen a törvény

A Krónika kíváncsi volt arra, mekkora esélye lehet a jogszabály elfogadásának, ezért megkerestük az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakcióvezetőjét. „Semmilyen esélyt nem látok ennek a badarságnak az elfogadására” – szögezte le kérdésünkre Fekete Szabó András, a szövetség szenátusi frakciójának vezetője. Rámutatott: ha a múltat kezdjük el ilyen indokokkal vizsgálni, akkor az 1987-es brassói munkásfelkelést is elővehetnénk, hogy megnézzük, mennyiben járult hozzá a rendszer bukásához, de a nyolcvanas években számos más városban börtönöztek be embereket politikai okokból, ilyen alapon pedig őket is tekinthetnénk forradalmároknak.

„Vannak boldogtalannál boldogtalanabb emberek, akik – ha feltűnési viszketegségben szenvednek – benyújtanak egy ilyen tervezetet, hogy legalább ennek kapcsán beszéljenek róluk” – értékelte lapunknak a szenátor. Nem látja másként a helyzetet Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője sem. „A forradalom Temesváron tört ki” – összegezte a témával kapcsolatos véleményét Máté. „Lassan oda jutunk, hogy mindegyik város magának követeli a forradalom kirobbantójának címét. Nem látom esélyét, hogy egy ilyen törvényt elfogadjon a parlament” – nyilatkozta a Krónikának a képviselő.

A PDL-s honatyák egyébként olyan időszakban álltak elő indítványukkal, amikor a forradalmárok hangulata amúgy is paprikás, a kormány ugyanis a takarékossági intézkedések részeként úgy döntött, hogy januártól megvonja a forradalmároknak járó kedvezményeket. A döntés miatt az elmúlt hetekben országszerte tüntettek az érintettek.