Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban?

A dolgozat William F. Engdahl publicista és író A pusztítás vetőmagvai: A genocídium geopolitikája című könyvének a recenziója.
Engdahl szerint „a genetikailag módosított organizmusok az egész emberi táplálkozási láncban való tömeges terjedésével egy előre programozott hadiállapotot feltételez”. Állítását az Epicyte amerikai biotechnológiai magáncég génmódosítottkukorica-kísérleteivel, az argentin mezőgazdaságban erőszakosan elterjesztett génmanipulált szója, illetve az Irakban vetőmagként kínált génmódosított gabonafélék terjesztésének példájával illusztrálja.
Spermaölő kukorica
túlnépesedés ellen?
Az Epicyte biotechnológiai magáncég 2001 szeptemberében San Diegóban bejelentette, hogy sikeresen kifejlesztettek egy újabb GMO-gabonát: a fogamzásgátló kukoricát. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy az immunális terméketlenséggel bíró nők szervezetéből antitesteket nyertek, majd elkülönítették a terméketlenségért felelős antitestek létrehozásában illetékes gént, és a géntechnika segítségével beépítették a közönséges kukoricába. „Van egy üvegházunk tele kukoricával, amely spermiumok elleni antitesteket termel” – büszkélkedett Mitch Hein, az Epicyte elnöke. „Az Epicyte úgy mutatta be spermaölő kukoricáját mint hozzájárulást a világ „túlnépesedése” problémájának megoldásához. Feltételezhető, hogy a fajt 2006-tól vagy 2007-től a kereskedelemben is forgalmazzák” – olvasható a dolgozatban. A téma egy ideig eltűnt a színről, ám a szerző „jól értesült körökből” tudni véli, hogy „a kutatás titkos alapokon tovább folyik, mivel a kukorica, amelynek a fogyasztása a férfiak spermáját terméketlenné teszi, robbanékony politikai jelentőséggel bírhat”. A szerző szerint a népesség csökkentése és a génmanipulált növények élelmezési láncban való terjesztése ugyanazon átfogó stratégiának a részei: drasztikusan redukálni a világ lakosságát.

Argentína:
gazdagságból szegénységbe
Egyetlen ország mezőgazdasága sem élt meg olyan radikális átalakítást, mint Argentínáé. A hetvenes években Argentína mezőgazdasági rendszere sokoldalú volt, produktív, és főleg kis családi vállalkozásokból állt. Akkoriban az argentin marhahús jó minőségű volt, versenyre kelt a texasival. A gazdagon termő földeken elért termés meghaladta a hazai szükségletet. Mindez megváltozott a 80-as évek adósságválsága következtében.
1989-ben Carlos Menem elnök – idősebb George Bush elnök és David Rockefeller közeli barátja – Argentína mezőgazdaságát exportot szolgáló új monokultúrává alakította. Azzal indokolta döntését, hogy az adósság megfizetéséhez szükség van a GMO-szójabab-kivitelre. 1991-ben Argentína titkos kísérleti területté változott, ahol géntechnikailag átalakított növények mezőgazdasági termelésben való hasznosíthatóságát vizsgálták. Menem egy biotechnológiai tanácsadó bizottságot hozott létre, hogy felülvigyázza a génkezelt kukorica napraforgó-, gyapot-, búza- és főleg szójababfajták szántóföldi kikísérletezésére szóló licencek kiadását. Arról, hogy ezek a GMO-növények vajon biztonságosak-e, sem a kormány, sem pedig a bizottság nem kezdeményezett nyilvános vitát. A biotechnológiai bizottság találkozói titkosak voltak, kutatási eredményeiket soha nem hozták nyilvánosságra. Külföldi transznacionális GMO-konszernek megbízásából tevékenykedtek.
Miután a GMO-szójabab-vetőmagot 1996-ban bevezették az argentin mezőgazdaságba, nagy külföldi cégek, mint a Cargill, a külföldi biztosítótársaságok és konszernek megkezdték a potom áron kapható argentin termőföld tömeges felvásárlását. A termelő családi gazdaságok alapján működő hajdani mezőgazdasági rendszert viszszavetették egy újfeudális állapotba, amelyben egy maroknyi gazdag nagybirtokos uralkodik. Hatalmas gépekkel irtották ki az erdőket, a mezőgazdasági sokféleség monokultúrának adta át a helyét. A hatalmas, génmanipulált szójababot termő földeken olyan rovar- és gyomirtó szereket használtak, amelyek a szóján kívül minden élő szervezetet kipusztítottak. A repülőgépről szórt vegyszer a szomszédos területeken élő szarvasmarhák és emberek súlyos megbetegedését okozta.
A szójabab már 2004-ben az összes argentínai megművelt területeknek csaknem felét, 48 százalékát foglalta el, és ennek 97 százaléka a génmanipulált szójabab volt. A tejtermelő szarvasmarhát tenyésztők száma 1988 és 2003 között a felére csökkent. Mivel a szójababtermesztés százezreket űzött el a földjükről, a szegénység és a hiányos táplálkozás gyorsan terjedt. Argentína 1970-ben még a világ legmagasabb életszínvonalú országai közé tartozott. Akkor a lakosságnak mintegy öt százaléka élt a szegénységi szint alatt. A szegények aránya 1998-ban elérte a 30 százalékot, 2001-ben pedig már 51 százalék volt.