Gazdák nélkül csatlakozik az ország?

– A Romániát célzó uniós országjelentés nem váltott ki érdemi reakciókat az agráriumban, pedig négy piros zászlóból hármat a mezőgazdaság miatt kapott az ország. Sőt a sárga zászlósak közül tíz ugyancsak ezt az ágazatot marasztalja el. Miért akkor ez a csend?
– Én nem csendnek nevezném, hogy a szakmai szervezetek figyelmeztetését a politika nem akarja tudomásul venni. A május 16-i országjelentés óta csak arról hallani, hogy javítani kell néhány területen, és akkor biztosan uniósok leszünk. A karnyújtásnyira lévő uniós csatlakozást saját sikereként láttatja a politika, a szakma véleményét fölösleges aggályoskodásként kezeli. Pedig a jelentés valójában arról szól, hogy hiába leszünk bent, támogatásokat nem kapunk majd, mert Románia nem hozta létre az Európai Unió által ehhez megkövetelt intézményrendszert. Ha úgy tetszik, előre szóltak: ne számítsunk pénzre.
– Konkrétan milyen rendszereket kér számon az Európai Unió?
– Az uniós támogatásokat csak a kifizetési ügynökségeken keresztül lehet kérni. Ezek összekapcsolt számítógépes rendszerén keresztül kellene eljutnia az igénylésnek Brüsszelbe, és a kifizetések is csak rajtuk keresztül történhetnek. Fél év van hátra a beharangozott csatlakozásig, és még az irodahelyiségeket keresik az ügynökségeknek. A működtetéshez még legalább 1400 személyt kellene alkalmazni, megtanítani a számítástechnikai rendszer használatára, de ha sem iroda, sem személyzet, sem a nyilvántartási rendszer nincs, honnan kérjen a gazdálkodó támogatást? A mezőgazdasági parcellaazonosítási rendszer, a SIIP, és az integrált adminisztrációs és ellenőrzési rendszer, a SIAC kiépítése még itt sem tart. A területalapú támogatások kéréséhez légi felvételek alapján készült blokktérképen kell bejelölni a parcellákat. A mezőgazdasági területek mindössze 36 százalékáról készültek el eddig a légi felvételekről készült digitális fotók, az úgynevezett ortofotók, és ezeknek is csak a 40 százalékából készült blokktérkép.
– Az uniós csatlakozást is veszélyeztethetik ezek a hiányosságok?
– A csatlakozásnak nem feltétele, hogy a kifizetési ügynökségek, a parcellaazonosítási rendszer vagy az ellenőrzés működjék, az Unió tagjai leszünk e nélkül is – éppen csak a gazdálkodók teljes csődjével. Más nyilvántartási rendszert ugyanis nem fogad el az Unió, tehát támogatást nem tudnak kérni a gazdák. A harmadik piros zászlós fejezet, az állati eredetű veszélyes hulladék kezelésének megoldatlansága miatt pedig a hazai táp gyártását, forgalmazását, illetve az állati eredetű termékek uniós forgalmazását tilthatják meg. Tagok leszünk, importált állati takarmánnyal, és exporttilalommal. Az igazi gondot azonban a támogatási rendszer befogadásának elmaradásában látom.
– Milyen következményei lehetnek ennek?
– Négy és fél millióra tehető a mezőgazdasági termelők száma, a megélhetésük már nem gazdasági, hanem szociális kérdés. Élelmiszerhiány nem lesz, ha össze is omlik a jelenlegi termelési szerkezet, hiszen túltermelés van az Unióban. Mi azonban jóval fejlettebb technológiával, stabil piaccal, értékesítési rendszerrel rendelkező mezőgazdaságokkal „megyünk szembe”. Ha a támogatásokat sem tudjuk lehívni, annak katasztrofális következményei lesznek. A domb- és hegyvidéki elaprózott birtokszerkezet következtében pedig fokozott hátrány éri a magyar gazdálkodókat, ha késik a parcellaazonosító rendszer kiépítése. Több, szétszórt birtokrész azonosítása nagyobb hibalehetőséget rejt magában, mint a több száz hektáros, összefüggő alföldi birtokok esetén. A kifizetési ügynökségektől – és a gazdáktól – jóval több munkát, odafigyelést igényel majd, hogy hozzájussanak a támogatáshoz. Felkészítésükre több időt kell szánni, a parcellák azonosítását, a támogatási kérések kitöltését gyakorlatban kell bemutatni.
– Hol és milyen módon tartanak felkészítőket a gazdáknak?
– Szervezett felkészítésről alig lehet beszélni, hiszen az információ források a kifizetési ügynökségeknek kellene hogy legyenek. Ezek létrejöttéig azonban a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) is igyekszik a gazdák felkészítését megszervezni. Az Agráreurópa faluról falura rendezvénysorozat keretében már több mint húsz előadás hangzott el, és tizenegyedik számánál tart az Európai gazda című kiadványunk is. A pénzügyi háttér megteremtése érdekében pályáztunk a gazdák felkészítésére, a támogatási formák népszerűsítésére a Szülőföld Alapnál, de egyetlen pályázatunk sem nyert, pedig az országos mellett megyei vagy regionális szervezetek is pályáztak. Támogatást kapott gabonatároló vagy borpince építése, faluturizmus-szemináriumok, de az olyan stratégiai kérdés, mint az uniós támogatási rendszer ismertetése, egyetlen vasat sem.
– Részrehajlónak tartja a döntéseket?
– A pályázatok területi eloszlása és a megítélt összegek nagysága a döntő ebben, nem az, hogy én mit gondolok. Tény, hogy az állam a csatlakozás várható következményeit nem veri nagydobra, és a támogatási rendszer befogadása is késésben van. A magyar állami támogatások odaítélésénél sem a stratégiai kérdések voltak az elsődlegesek, pedig ebben döntő szava van az RMDSZ-nek. Márpedig a szövetség – ha máshonnan nem is – az általunk összeállított elemzésekből ismerhetné a gazdálkodók helyzetét.
– Mivel magyarázza az RMDSZ tétovaságát?
– Az RMDSZ-re nem a támogatás, hanem a sündisznó-politika jellemző. A szakmai véleményt politikai támadásként értékelik. Pedig a kritikus hang nem az RMDSZ ellen, hanem az előreláthatóan bekövetkező helyzetnek szól. Románia 2007. január elsejéig, a csatlakozás dátumáig a közösségi szabályozást sem tudja kiadni román nyelven. Ez mindössze húszezer oldalnyi szöveg fordítását jelenti, nem tizennégymillió hektár mezőgazdasági terület pontos nyilvántartását. Amíg ebben a lassú ütemben kiépül a támogatásfolyósításhoz szükséges intézményrendszer, eltűnnek a gazdálkodók.