VEZÉRCIKK – Akár egy kézlegyintéssel el is intézhetnénk a bukaresti politika aktuális szélhámosa, Sebastian Ghiţă volt parlamenti képviselő által a házi tévéjében szappanoperaszerűen tálalt vádakat.
2017. január 15., 19:522017. január 15., 19:52
Számos, szenzációsnak beállított állításainak valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető (sőt a hatóságok meg is cáfolták), ugyanakkor erősen úgy fest, a nemzetközi körözés alatt álló, Romániában megannyi korrupciós és gazdasági bűncselekménnyel gyanúsított üzletember-politikus egyszerre próbálja tisztára mosni magát és másokat bemártani.
Csakhogy a Ghiţă-ügy sokkal összetettebb ennél. Minden jel arra utal, hogy a 2012-ben szociáldemokrata színekben, a Victor Ponta volt PSD-elnök, exkormányfőhöz fűződő barátságának köszönhetően képviselői mandátumhoz jutott politikust hosszú éveken keresztül a tenyerén hordozta a „rendszer”. Cégei megtollasodtak a zsíros, több száz millió eurós állami megrendelésektől, a gazdasági-pénzügyi hatalomszerzés mellett ugyanakkor jelentős politikai befolyásra is szert tett, tagja lett a titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságnak, és nemcsak szűkebb pátriájában, Prahova megyében tartotta kézben a bűnüldöző szervek és a hírszerzés tevékenységét, hanem Bukarestben is. Egészen mostanáig.
A kijelentései nyomán indult vizsgálatnak azonban nem szabad csupán annak kiderítésére szorítkoznia, hogy a politikus valóban az ujja köré csavarta-e a hírszerzés második emberét, Coldeát. Jó lenne egyszer s mindenkorra tisztázni, valósak-e a SRI és a DNA „binomjának” a törvényes kereteken túlmenő együttműködésére vonatkozó állítások, születtek-e bűnvádi dossziék minden jogalapot nélkülöző indokok, politikusok, állami tisztségviselők félreállítása érdekében. Ha igen, akkor nemcsak Ghiţă és Coldea fejének kell – jelképesen persze – a porba hullania, hanem a fő megrendelő(k)ének is. De már csak azért is a végére kell járni a botránynak, mivel a nemzetbiztonságot szavatoló intézmények – titkosszolgálat, ügyészség stb. – hitele forog kockán.
Arról nem beszélve, hogy Ghiţă „leleplezései” nyomán megkérdőjeleződött a bűnüldözés, a korrupcióellenes hadjárat törvényessége is. Lám, megannyi elítélt, megvádolt politikus máris bizonyítottként láttatja ártatlanságát, és ez a hangulat muníciót adhat az új kormány számára is arra, hogy rátelepedjen az igazságszolgáltatásra.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!