Ez ugyanis a multikulturalitásnak egy olyan vetülete, amely mindenki számára természetes, amelyhez sem a többségiek, sem a kisebbségiek tudatában nem tapad semmilyen rossz érzés. A húsvét tulajdonképpen szemléltetõje annak, hogy Románia jelenleg is több vallás, több kultúra, több nemzet közös hazája.
Ha pedig így van, akkor a húsvétból kiindulva a többség számára is érthetõ módon lehet levezetni a kisebbség különbözõségét, kulturális igényeit. Ha az egyházi autonómián keresztül közelítünk hozzá, talán a kisebbségek kulturális autonómiája sem tûnik már ördögtõl valónak. Senki sem várja el ugyanis, hogy Jakubinyi érsek is Daniel pátriárka naptárához igazodjék. Mi több, az egyházi ünnep annak a lehetõségét is magában hordozza, hogy a közember számára is rokonszenvessé tegye a sokszínûséget. Ha ugyanis a dorohoi-i ortodox család a magyar húsvét hétfõjére is szabadnapot kap, amiként a csíkszeredai tanár sem megy tanítani az ortodox húsvétkor, ez ellen aligha tiltakoznának. A tudatokban értékké válna a sokszínûség, és néhány év tapasztalata után talán már a két ünnep egybeesése okozna bosszúságot.
Sokan tekintik evidenciának, az erdélyi autonómiatörekvések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a román társadalom is elfogadja azokat. Márpedig az eddigi magyar jogkövetelések a román társadalom szélesebb rétegeiben inkább váltottak ki ellenérzéseket, mint megértést. Talán azért, mert a kétnyelvû feliratok, a nyelvhasználati jogok csak feladatokat róttak a – sokszor többségiek által vezetett – hivatalokra. Nem tették ezeket érdekeltté a feladatok teljesítésében. Az hozhatná el a kisebbségi kultúra feltámadását, ha a törvények a többség érdekeit is a sokszínûség mellé szerveznék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok