E feladat pedig – ahogy halad előre az idő – egyre nehezebb. Felnőtt ugyanis egy nemzedék, amelyiknek már nincsenek személyes élményei a diktatúráról, amelyik számára csak történelmi fogalom a Szekuritáté, nem idéz már fel sötét emlékeket. A kérdés már csak azért is okkal vetődik fel, mert az átvilágítás eddigi törvényei teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy helyükre tegyék a dolgokat. Mintha éppen a megtisztulás hitelét akarták volna lerombolni a törvényhozók. Az első jogszabállyal jégre küldték az átvilágítókat, és még taszítottak is egyet rajtuk. Bármit is állapítottak meg, döntésük megkérdőjelezhető, kimagyarázható volt. És a kezdeti botladozásokat, a hírszerző szolgálatoknak kiszolgáltatott átvilágítás hibáit a későbbi törvénymódosítás, az archívumok átadása sem tudta jóvá tenni.
Ma sokan azzal akarják kisiklatni az átvilágítást, hogy azt javasolják, kerüljön a Szekuritáté teljes archívuma a világhálóra. Akik ezt kezdeményezik, biztosan tudják: lehetetlenséget kérnek. Már a sok száz köbmétert kitevő irat digitalizálása is több száz ember sok évtizedes feladata lenne. Ráadásul a kézzel írott szövegek csak képként tárolhatók; ez a módszer pedig nem teszi lehetővé a szövegek számítógépes keresését.
Az átvilágítás ügye tegnap csak lélegzetvételnyi időt nyert, és egyáltalán nem biztos, hogy ez ügyben az idő életet is jelent.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok