2012. szeptember 06., 09:492012. szeptember 06., 09:49
A minisztert egyből vágta, egy kicsit összemosta ugyan a minisztériummal, de ezt már nem tisztáztuk, mert nem ő az egyetlen, aki szerint a kettő ugyanaz. Zsófi arról azonosítja a minisztert, hogy bevezette a nulla osztályt. A bevezetéskor egy kicsit meglepődtünk, ő is és mi is, Zsófi azért méltatlankodott, hogy ő nem lehet a legnagyobb az óvodában, hiszen nagycsoportosként együtt ballagott az egy évvel nagyobb előkészítősökkel. Én meg azon tipródtam, hogy miért nem vagyok rendesen tájékoztatva, ködös volt az egész, a zéró osztályról a nullánál is kevesebbet lehetett tudni.
Aztán mindketten megnyugodtunk, vagány a tanító néni, sokkal izgalmasabb lesz az előkészítő az iskolában, több lesz a kaland és a kihívás, mint az óvodában, ahol a széltől is óvták, a sarokig is csak többhetes testi-lelki felkészülés után vitték ki a gyermekemet. Zsófi meg minden jelét mutatja, hogy teljesen iskolaérett, folyton írni és olvasni akar, és hiába mondom, hogy ej, ráérünk arra még, már szinte minden betűt ismer, pedig csak a Zsófi betűvel kezdtük, és legfeljebb az anya-apa betűig akartunk eljutni. Aztán meglepően gyorsan és jól számol fejben. (Kire ütött ez a gyerek?)
Azzal is sokkolt, hogy nagyon szeretne megtanulni románul, hogy értse, mit mondanak a románok. (Attól tartok, erről az iskola, a román tanterv és tankönyv majd szépen leszoktatja.) Várjuk tehát az iskolakezdést, végül már örülünk is a nulladik évnek, hiszen az nekünk jó, ha szépnek látjuk az életünket. És akkor jön Zsófi, és elvárja, hogy magyarázzam el, hogy maroknyian vagyunk, de az is elég lenne. Ha nem beszélnénk el egymás mellett túl gyakran. Ha minden tíz évben legalább egyszer egy ügy mentén minden disszonancia nélkül meg tudnánk állni egymás mellett. De nem mondom, hogy még ne tudja.
Mint ahogy azt se, hogy életének hat éve alatt volt legalább tucatnyi tanügyminiszter, és hogy az égadta világon semmiben nem értettek egyet, és hogy nem tartom kizártnak, hogy jövőre már nem lesz nulladik osztály, és gondolni sem akarok arra, hogy mire érettségiznie kell, hányszor fog annak a módszertana módosulni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.