2011. május 12., 10:082011. május 12., 10:08
Gasztronómiai vonalon is igyekeztem képben maradni, és mire eldöntöttem, hogy reprodukálom a vőlegényi tortát, ha már Vilmosnak kiskirályfi korától a kedvence, kiderült, hogy valójában mezei kekszszalámit szolgáltak fel, a megszokottnál leheletnyivel jobb minőségű alapanyagokból, tortaformában. Miután ezt is abszolváltam, hosszasan megvitattuk Zsófival, hogy a menyasszony jól tette-e, hogy leengedte a haját, vagy inkább tűzte volna fel, és azt is körbejártuk, mit jelent pontosan a csáberő, van-e köze a varázserőhöz, pusztán csak szépség, vagy annál több, és Zsófi milyen mértékben rendelkezik ezzel.
Mondtam Zsófinak, hogy még ő is kifoghat egy igazi herceget, mire ő felháborodottan emlékeztetett, hogy Máté Tamás a jövendőbelije, aki ugyan nem herceg, ám annál szőkébb, és mitsem tud a románcról, ám Zsófi már több mint egy fél éve kitart mellette. Ez biztató, hiszen a kiscsoportban hetente váltogattuk a fiatalembereket. Celebvonalon maradva, Zsófi rengeteg félrehallásból építi fel a maga celebszakértelmét, és én önző módon nem helyesbítek, egyrészt mert én sem vagyok túl tájékozott, másrészt meg nagyon élvezem, hogy bonyolítja tovább a hülyeségek fonalát.
A szemem se rebbent, amikor közölte, hogy Anikó a kedvence a Billából, és a zsebszámítógépről rengeteg egyest küldözgetett, hogy a kedvencét benntartsa a Billában. Legutóbb a Szent György Napokon szembesült a hírességekkel, hiszen kispajtásai többsége lelkesen készült a Patai Anna-fellépésre. Zsófi is lelkesen mondogatta, hogy megy pataiannakoncertre, mert bár fogalma sem volt, miről beszél, de ez az egész olyan vagányul pattogott. Aztán eléggé unta, amikor a kislány felnőttdalokat énekelt, a többi gyerek nem volt hajlandó kergetőzni, mert apuka nyakába rajongott. Tíz perc után elindultunk tehát az újabb körhintarodeóra, ám a három nap alatt Zsófi több ízben idegesen kifakadt: már soha nem lesz vége ennek a pataiannakoncertnek, és ki ez a pataimiklósmáté? Pedig még pataigangsztazolit, pataisziszikecst, pataiszmokit nem is látta, hiszen olyankor már nagymamánál aludta az ártatlanok celebmentes álmát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!