2011. december 28., 10:002011. december 28., 10:00
Mi lett volna, ha 1989 karácsonyán nem lövik le a diktátort, ha nem szűnik meg a jólétinek nevezett, ám valójában látszatokra és hazugságokra épült társadalmi-politikai rendszer. Több mint két évtizede megfontoltan kétféle társadalmi berendezkedést ütköztetnek a hazai médiafogyasztó előtt: azt, amelyben az állam mindenkinek lakást, munkahelyet, tehát viszonylagos egzisztenciát biztosított, illetve amely levette a kezét a polgárokról, rábízva, boldoguljon, ahogy tud. És ezzel sokakat becsalogattak egy olyan érzelmi csapdába, amelyből a többség nem ismeri a kiutat.
Nem véletlenül támad az az érzésünk, mintha a kortárs román filmipar egyik legautentikusabb képviselője, Corneliu Porumboiu első, 2006-ban bemutatott játékfilmjét élnénk át újra. A Volt-e vagy sem? című, bemutatója évében Cannes-ban két díjat besöprő szatíra 16 év távlatából dolgozza fel a rendszerváltó eseményeket egy televíziós műsorvezető, egy nyugdíjas és egy alkoholista történelemtanár stúdióbeszélgetése révén. Miközben mindannyian misztifikálják a történelmet, hogy önmagukat mentsék, arra keresik a választ: volt-e forradalom kisvárosukban.
Aminek a fokmérője esetükben az, ha a helyi lakosság – élen a később álforradalmárnak bizonyuló történelemtanárral – december 22-e, 12 óra 08 percnél, azaz Ceauşescuék elhíresült helikopteres szökésének pillanatánál korábban kivonult tüntetni. Napunk Romániájában nemcsak az igazi forradalmárok hősies tettét, de magát a rendszerváltás tényét is sokan megkérdőjelezik, afölött elmélkedve: a biztos megélhetés fejében mégiscsak bevállalható az elnyomás, a cenzúra, a szellemi nincstelenség. Holott zsákutcába vezet, ha opcióként a lehetetlent tárják elénk, vagyis hogy egzisztenciális szempontból visszatérhetnek a hetvenes–nyolcvanas évek, az egykori rossznál pedig kevésbé rossz az, ami volt.
„Csináltunk mi is egy forradalmat, ahogy tudtunk. A magunk módján” – mondja Porumboiu mozijának nyugdíjas „hőse”. Huszonkét év elteltével bebizonyosodott, hogy egy rendszerváltáshoz ennél kicsivel több kell…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok