2010. április 29., 09:552010. április 29., 09:55
A békebeli, éjjel-nappal nyitva tartóknál, ha az ember jót akart magának, nem merészelte zavarni az odabent bóbiskoló elárusítót éjnek évadján, hiszen neki is pihennie kell, vagy ha épp sikerült felriasztani, olyan vérfagyasztó pillantásokkal fogadta a „Kezicsókolom, kérek szépen egy papírzsebkendőt” köszönést, hogy kedvem lett volna elszaladni.
Ám nappal sincs ez másként. A minap egyik sajtótájékoztatóról a másikra szaladtomban megszomjaztam. A főtéri bódé előtti hűtőszekrényből csalogattak a különböző üdítő italok. Ki is vettem egy barackosat, majd tisztelettudóan megálltam a bódé bejáratánál, és vártam, hogy valaki figyeljen rám. A bent ülő hölgy épp telefonált, és közben valamit írogatott. Letettem elé az asztalra a kis pillepalackot, és vártam. Inkább ne vártam volna, mert amit cserébe kaptam, az a fentebb leírtakhoz hasonló, csak nem épp „minek-ébresztettél-fel” pillantás, hanem az a jó kis tipikus „már-megint-egy-vevő-mit-képzel-minek-jön-ide” nézés. „Altceva?” vagyis „Egyéb?”, kérdezte hajszálpontosan ugyanazon a hangon, amelyiken a gimnáziumi matektanárom kérte valaha számon rajtam a köbgyököt.
Egy udvarias „köszönöm, ennyi lesz”-szel fizettem és távoztam, de a sokk megmaradt. Nemrég egyébként egy kedves kocsma nyílt a városban, épp olyan hely, amilyet sokan nem szeretnek, de mások nagyon, például épp az olyanok, mint én. Dübörgő zene, a falakon élő és holt rocksztárok arcképei, barátságos árak, és főleg káprázatos kiszolgálás, pedig pincér nincs, a pultnál kell rendelni. A tulajdonos és egyben báros egy fiatal pár, a fiúról véletlenül tudtam meg, hogy belgiumi flamand, a lány azonban hazai.
Szóval, mint mondtam: kedvesek, gyorsak, mint a villám, a szemük állandóan a vendégeken, meg sem kell szólalni, hogy az emberre figyeljenek. Amikor a hölggyel néhány szót váltottam, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, tévedek-e, ha azt mondom, maga is Belgiumban tanulta a vendéglátózást. Igennel felelt, és kicsit csodálkozott, én meg elszégyelltem magam. Nem is feltételezem már, hogy itthon is lehet ezt jól csinálni? Szerencsére, mire megmagyarázhattam volna, már suhant is odébb kiszolgálni valaki mást…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok