2012. június 22., 10:372012. június 22., 10:37
A megye prefektusának ezért aztán nincs is semmi egyéb dolga, mint az, hogy a megyei és a helyi önkormányzatok szimbólumait, zászlait és intézményelnevezési gyakorlatát vegzálja. A román prefektus (ez is milyen idilli: a románság ugyan 25 százalékos kisebbségben van a megyében, de prefektust adhat – ez minden bizonnyal a tolerancia és a kisebbségek pozitív diszkriminációja jegyében fogant ötlet a kormány részéről, amit ezúton üdvözlök, és ugyanezen az alapon remélem, hogy hamarosan Bihar megyének magyar kormánymegbízottja lehet) kifejezetten hatékonyan működik, hiszen alig nevezték ki, és máris több önkormányzati zászlóról szóló döntésbe belekötött, azon az alapon, hogy a helyi szimbólumokról szóló jogszabályok zászlókról nem rendelkeznek.
A címerek és a zászlók körüli vita amúgy nem új keletű a megyében. A gond rendszerint az, hogy valamely település – vagy a megye – román lakosságának képviselői kifogásolják, hogy a címereken vagy a zászlókon nem jelennek meg a románság szimbólumai. Ami meglehetősen furcsa igény, tudomásom szerint sem a címertan, sem a zászlótan szabályai nem írják elő, hogy helyi etnikumok jelképeit kell megjeleníteni a címerekben vagy zászlókban. Ehelyett inkább a településre, régióra jellemző természeti és történelmi elemeket szokták szerepeltetni.
Persze ellenkező példának ott van Kolozsvár Funar-féle, de még ma is hivatalosan használt címere, amelyben római nőtől dák farkason át a mind a városhoz, mind a memorandisták emlékéhez méltatlan, guillotine-formájú memorandista emlékműig minden helyet kapott. Ilyen alapon tényleg lehetne olyan címert vagy zászlót alkotni, amely zöld mezőben a székely megyéket éppen gyarmatosító, kezében román zászlót tartó ortodox pópát/Bukarestből beejtőernyőzött hivatalnokot ábrázol, és ez – a kolozsvári címerhez hasonlóan – tulajdonképpen minden szempontból kielégítő lenne. Már a heraldikai/vexillológiai és az esztétikai szempontokon kívül. De hát egy erdélyi megyecímernél vagy zászlónál miért pont ezeket a szempontokat kellene figyelembe venni?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok