2012. szeptember 11., 09:272012. szeptember 11., 09:27
Néhány héttel ezelőtt a megyei kórházban voltam egy sajtótájékoztatón, ahol a rohammentősök főorvosa is jelen volt. Ez a köztiszteletben álló életmentő épp arról számolt be, hogy hamarosan olyan leszállópályát építenek a kórház tetején, amelyen mentőhelikopterek szállhatnak majd le és fel, hogy a mentés időtartama lerövidüljön. Senki nem tett volna fel kényelmetlen kérdést egy ilyen témában, a doki arca mégis egyszer csak elkomorult.
A bejelentés után rögtön ecsetelni kezdte: számít rá, hogy az újságcikkek megjelenése után panaszlevelek egész sora érkezik majd a kórházba, mégpedig a közelben lakók részéről, akik amiatt aggódnak, hogy a helikopterek zaja zavarja majd őket.Ezért külön megkérte a jelen lévő újságírókat: hangsúlyozzák minél inkább, hogy a modern helikopterek sokkal halkabbak, mint a régiek.
Nemcsak én döbbentem meg e szavak hallatán, több kolléga is értetlenkedve kérdezte, miből gondolja a főorvos úr, hogy bárkit épp az életeket mentő járművek hangja zavarna. Nos, mint kiderült, a magyar világban – nem véletlenül – Kórház utcának nevezett úton, amelynek legvégében maga a kórház áll, illetve a környékén lakóktól mindig is rendszeresen érkeztek a bejelentések arról, hogy – mily felháborító! – szirénázó mentőautók járnak a házuk előtt. A főorvos szinte bocsánatkérően ecsetelte, hogy a mentősök megpróbálnak minél kevesebb zajt csapni, de hát van, amikor muszáj a hangjelzést is bekapcsolni. Szívesen helyet cserélnék ezekkel a panaszkodókkal.
Ébresszen fel engem egy elszáguldó mentőautó (persze csak a villogás, hiszen éjjel úgysem szól a sziréna), hogy aztán nyugodtan visszaaludjak, abban a békés tudatban, hogy az orvosok épp egy élet megmentésén fáradoznak. De nem akarok senkinek rosszat. Azt viszont elvárnám, hogy legalább az önzőségnek addig a határáig ne menjünk el, amikor már az is zavar, hogy egy mentőautó vagy egy mentőhelikopter épp kórházba szállít egy életveszélyben lévő embertársunkat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok