Bevallom, nem tudom pontosan, hogy hány olyan futballpálya nagyságú sík terület van Új-Zélandon, ahol egy esetleges meccset nem zavarhat meg valami gejzír, sárvulkán vagy egyéb, ördögtől való dolog, mint például ez az idétlen vuvuzela. Tájékozatlanságom elsősorban annak tudható be, hogy még nem jártam Új-Zélandon, ami viszont annak tudható be, hogy Új-Zéland messze van. 2010. június 24., 10:162010. június 24., 10:16
Gyalog, illetve úszva soha nem érnék oda, légibuszjegyre vagy hajóra pedig nem futja. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy eddig még semmi dolgom nem akadt azon az új tengeriföldön. Különben most amúgy sem mehetnék, mivel a szülőfalum teljes légiflottája elrepült Dél-Afrikába, ahonnan csak akkor térnek vissza, ha összegyűl egy-egy rakományra való „lúzer”.
A jelek szerint francia, esetleg olasz vagy akár brit állampolgárságú labdarúgók fogják képezni a rakomány trá...pardon... tárgyát. (Ami a franciákat illeti, ők már összecsomagoltak, de az angolok még tovább szenvedhetnek.) A másik két nagyágyú elszállása persze még korántsem borítékolható, nem kell rögtön lefoglalni a fakispados járatokat, elvégre van még egy laszt minit. Akár a döntőig is eldidereghetnek még az afrikai télben, ha azok a kellemetlenkedő tehén- vagy birkapásztornépek, mint pl. a svájciak, mexikóiak vagy új-zélandiak is jóváhagyják továbbjutási kérelmüket.
Máltáról viszont tudom, hogy nemcsak szeretetszolgálat, hanem egy hegyekkel, sziklákkal teli sziget, ahol nagyon nehéz egy strandot találni, így aztán repülőteret vagy focipályát építeni majdhogynem luxusnak számít. Nem mintha Máltán jártam volna, ott sem akadt semmi dolgom. Az információkat egy nőknek szóló magazin utazási rovatából szereztem.
De hogy jön ide Málta? Sehogy. Csak épp eszembe jutott, hogy nem is oly rég ettől a kis csapattól kikapott a magyar válogatott, amelyet egyébként 1986 óta sokadmagammal saját halottamnak tekintek. Azóta gyakran azt számolgattam, vajon hány olyan kis csapat maradt még a földön (az antarktiszi kutatóállomások személyzetét is beleértve) akik ellen a mi kicsi válogatottunk kicsikarhatna egy döntetlent.
A minap azt láttam, hogy a világbajnoki címvédő olasz válogatott kicsikart egy döntetlent Új-Zéland ellen, úgyhogy most már nem szégyellem magam helyettük. A mostani világbajnokság mérkőzéseit nézve rájöttem, hogy nem igaz az a dögunalomig hangoztatott marhaság, hogy már nincsenek kis csapatok. Kérem szépen, akkor elmondom önöknek: az igazság az, hogy nagy csapatok nincsenek. És a labda igenis kocka. Meg vuvuzela. Na. Jó szurkolást.
Szerző: Vincze Gyula
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok