VEZÉRCIKK – Nincs új a nap alatt: az RMDSZ autonómiatervezetének közzététele nyomán román politikusok és elemzők részéről elhangzott „értékelések” csak a szokásos hisztériakampányt hozták, amelyen valószínűleg csak az csodálkozna, aki az elmúlt 25 évet nem Romániában élte le.
2014. szeptember 21., 20:412014. szeptember 21., 20:41
Nem tette kedvezőbbé a dokumentum fogadtatását a szövegnek a bukaresti médiában való, vélhetően a román politika reakcióját tesztelni hivatott előzetes kiszivárogtatása sem, amelyet követően a tervezet kidolgozói helyenként „puhítottak” is a statútumon.
De tegyük most félre az előzményeket, és ne arra koncentráljunk, hogy az RMDSZ az általa beharangozottakhoz képest több hónapos késéssel dolgozta ki a törvénytervezetet (Kelemen Hunor indoklása szerint ez nem olyan könnyű, mint „az ágyból való kiszállás”), amelyet – szintén sorozatos ígérete ellenére – egyelőre be sem hajlandó terjeszteni a parlament elé. Inkább szögezzük le: az autonómiastatútum legnagyobb erénye, hogy elkészült.
Ennek köszönhetően kiviláglik, mi is az elképzelése az RMDSZ-nek a Székelyföld önrendelkezéséről, hogyan látja kivitelezhetőnek annak megvalósítását, működtetését. Lényeges az is, hogy a szöveg ismeretében a román politika, a többségi társadalom immár nemcsak a szövetséggel rivalizáló, az autonómia követelése terén „hangosabb”, menetrendszerűen leszélsőségesezett magyar politikai-társadalmi szervezeteket illeti a szeparatizmus vádjával, hanem ráébred(het), hogy a közösségi jogok kivívása a többé-kevésbé mindig a bukaresti hatalom oldalán álló érdekvédelmi szövetség számára is fontos.
Még akkor is, ha logikailag nehezen alátámasztható az RMDSZ érvelése, miszerint a Székelyföld régió létrejöttéhez elengedhetetlen az alkotmánymódosítás, miközben a statútum éppenséggel az egységes és oszthatatlan román nemzetállam keretében képzeli el az autonóm entitás kialakítását.
De a témában kezdeményezett közvita várhatóan erre a dilemmára is megadja a választ. Feltéve persze, ha a román társadalom és politika egyáltalán hajlandó lesz a párbeszédre, és nem utasítja el kapásból a vitát – ahogy tette azt az RMDSZ például a néppárti államfőjelölt javaslata esetében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!