VEZÉRCIKK – Nincs új a nap alatt: az RMDSZ autonómiatervezetének közzététele nyomán román politikusok és elemzők részéről elhangzott „értékelések” csak a szokásos hisztériakampányt hozták, amelyen valószínűleg csak az csodálkozna, aki az elmúlt 25 évet nem Romániában élte le.
2014. szeptember 21., 20:412014. szeptember 21., 20:41
Nem tette kedvezőbbé a dokumentum fogadtatását a szövegnek a bukaresti médiában való, vélhetően a román politika reakcióját tesztelni hivatott előzetes kiszivárogtatása sem, amelyet követően a tervezet kidolgozói helyenként „puhítottak” is a statútumon.
De tegyük most félre az előzményeket, és ne arra koncentráljunk, hogy az RMDSZ az általa beharangozottakhoz képest több hónapos késéssel dolgozta ki a törvénytervezetet (Kelemen Hunor indoklása szerint ez nem olyan könnyű, mint „az ágyból való kiszállás”), amelyet – szintén sorozatos ígérete ellenére – egyelőre be sem hajlandó terjeszteni a parlament elé. Inkább szögezzük le: az autonómiastatútum legnagyobb erénye, hogy elkészült.
Ennek köszönhetően kiviláglik, mi is az elképzelése az RMDSZ-nek a Székelyföld önrendelkezéséről, hogyan látja kivitelezhetőnek annak megvalósítását, működtetését. Lényeges az is, hogy a szöveg ismeretében a román politika, a többségi társadalom immár nemcsak a szövetséggel rivalizáló, az autonómia követelése terén „hangosabb”, menetrendszerűen leszélsőségesezett magyar politikai-társadalmi szervezeteket illeti a szeparatizmus vádjával, hanem ráébred(het), hogy a közösségi jogok kivívása a többé-kevésbé mindig a bukaresti hatalom oldalán álló érdekvédelmi szövetség számára is fontos.
Még akkor is, ha logikailag nehezen alátámasztható az RMDSZ érvelése, miszerint a Székelyföld régió létrejöttéhez elengedhetetlen az alkotmánymódosítás, miközben a statútum éppenséggel az egységes és oszthatatlan román nemzetállam keretében képzeli el az autonóm entitás kialakítását.
De a témában kezdeményezett közvita várhatóan erre a dilemmára is megadja a választ. Feltéve persze, ha a román társadalom és politika egyáltalán hajlandó lesz a párbeszédre, és nem utasítja el kapásból a vitát – ahogy tette azt az RMDSZ például a néppárti államfőjelölt javaslata esetében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!