2010. augusztus 26., 09:332010. augusztus 26., 09:33
Nagy vonalakban azonban az állami struktúra ma is átláthatatlan dzsungel, ahol az ügyintézés sokszor a kétségbeesésbe kergeti a polgárt. Akinek ráadásul nincs is választási lehetősége, hiszen a magánszférával ellentétben – ahol annak a telefontársaságnak, utazási irodának vagy vegyesboltnak a szolgáltatását veheti igénybe, ahol olcsóbb, minőségibb és gyorsabb a kiszolgálás – az állam monopolhelyzetben van, lehetetlenség jobbra váltani. Nos, a jelenlegi kormány nemzeti sporttá avanzsálta a bürokráciát, amikor az adótörvénykönyv módosításával arra kötelezte az egyéni vállalkozókat és a szerzői jogdíjból élőket, hogy havonta járuljanak a munkaügyi hivatalhoz és a nyugdíjpénztárhoz bevallani és befizetni kötelezővé tett hozzájárulásukat. Mindamellett, hogy a jogszabály szövege és a jóval később kibocsátott alkalmazási módszertan egymásnak homlokegyenest ellentmondó, számos félreértésre, ezáltal pedig az érintettek pénztárcájára menő előírásokat tartalmaz, az egészben a kormány képviselőinek magatartása a legmegdöbbentőbb. Emil Boc kormányfő kedden este egyszerűen nem létezőnek nevezte a hivataloknál kígyózó, a sajtó által untig ábrázolt sorokat, munkaügyi minisztere nagy kegyesen „elengedte” a késlekedőket fenyegető horribilis büntetéseket, a pénzügyminiszter pedig adócsalással gyanúsította meg az áldatlan állapotok kialakulásához vezető intézkedések felől érdeklődő, kenyerét történetesen szerzői jogdíjasként kereső újságírót. Vagyis amellett, hogy sikerült megaláznia és felesleges pótcselekvésekre kényszerítenie egy félmilliós, vállalkozó szellemű réteget, a kormány ismét bebizonyította, hogy a válság elleni hatékony lépések helyett csak effajta bürokráciagyarapító, képtelen intézkedésekre képes.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.