Kiss Judit

2017. május 17., 23:22

Virtuális útravalók

Épp szerdán volt az információs társadalom és telekommunikáció világnapja, amely – mi másra – az internet fontosságára összpontosít.

Ha úgy vesszük, már maga az vicces, hogy manapság az égvilágon mindennek van világnapja a takarítástól a lemezlovasokig, másrészt megmosolyogtató, hogy az év egy kiemelt napján fel akarják hívni a figyelmet a világhálóra, mintha egyáltalán szükség lenne erre. Hiszen immár elválaszthatatlan mindennapjaink legtöbb szegmensétől az internet, a virtualitás – az emberi kapcsolatok fenntartásától a napi teendőink elvégzéséig.

Természetes, hogy a „digitális bennszülöttnek” nevezett nemzedék, amely a képernyőből rázúduló információkon nőtt fel és szocializálódott, a tanulási folyamatban is folyamatosan használja az internetet. Ez a generáció az információk tetemes részét képernyőkön keresztül kapta, a pici kori esti mesétől kezdve az érettségire való felkészülésig.

Az a virtuális és valóságos világ ellentmondásos és komplex kapcsolatának külön fejezete, hogy előbbi dominanciájának mik lehetnek a hátrányai gyerekkorban, hiszen egészen bizonyos, hogy nemcsak pozitívak a hatásai. Mindazonáltal az idősebb, „digitális bevándorlónak” nevezett nemzedéknek óhatatlanul hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy az oktatás immár nem képzelhető el a képernyők jelenléte és segítsége nélkül. Idevág a mai iskolarendszerre vonatkozó frappáns megfogalmazás, miszerint a diákoknak a régi módszereket, a tanároknak pedig az újakat kell megtanulniuk.

Szerte a világon teret hódít a digitális oktatás, így például ma már az antropológiát hallgatók a legeldugottabb afrikai falvakban is „sétálhatnak”, az orvostanhallgatók virtuálisan műthetnek betegeket, sőt létezik virtuális gépjárművezetési oktatás is. Egy konstancai iskolában az előkészítősök számára digitális lehetőséget dolgoztak ki pszichológusok, amelynek segítségével a leendő kisdiák körbejárhat a tanteremben, hozzászokhat az iskola világához – képernyőn keresztül.

Az, hogy a valós élethelyzetekre való effajta fel- vagy előkészítés mennyiben bizonyul hasznosnak a 4 dimenziós valóságban, természetesen sok mindennek a függvénye, és esetleges lehet. Akkor is, ha a posztmodern korban a virtualitás immár maga a realitás, a határ köztük egyre inkább elmosódni látszik, sőt lassan értelmét veszti a kettő megkülönböztetése.

Visszatérve az oktatáshoz, Romániában egyelőre kezdeti fázisában van a digitális eszközök használatának meghonosítása, bár a jelek szerint igyekeznek felgyorsítani. Pár éve már léteznek digitális tankönyvek – az oktatási minisztérium szaktanácsadója a minap kifejtette, cél, hogy az elektronikus kiadványok a diákok visszajelzéseit is regisztrálják és begyűjtsék, ugyanakkor virtuális könyvtárat hoznának létre, ahonnan a tanárok letölthetnek információkat és az órán felhasználhatják ezeket. Kérdés, mikor fog mindez megvalósulni, hiszen a hazai oktatás egészét nézve az elmúlt évtizedekben aligha lehet következetességről, érdemi pozitív változásokról, számottevő sikertörténetekről beszélni.

Úgyhogy lényegi kérdések megmaradnak továbbra is: vajon felkészíti a gyerekeket az iskola a valós élethelyzetekre? Mennyire hidalja át az oktatás a szakadékot a gyerekek mindennapjait uraló virtuális világ és a hagyományos, papíralapú információátadás között? Mivel tarisznyálja fel őket, és hogyan boldogulnak majd az (információs) társadalomban? Mindez továbbra is kérdés, világnapokon, virtuális és valóságos iskolákon innen és túl.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. május 22., szerda

Átok Románián

Európai parlamenti választások következnek, ami a nevéből könnyen következtethetően annyit jelent, hogy a politikai pártok képviselőket küldenek abba a testületbe, amely igyekszik alakítgatni az egyelőre még huszonnyolc tagállamból álló szövetség ügyeit.

Balogh Levente 2019. május 21., kedd

Magyarország, az ellenség

Abban semmi meglepő sincs, hogy a románok általában gyanakodva – ha nem éppen ellenségesen – tekintenek ránk, magyarokra és Magyarországra.

Rostás Szabolcs 2019. május 20., hétfő

Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer tudatában borítékolható volt, hogy az úzvölgyi katonai temető körül kirobbant botrány nem csitul el magától, és előbb-utóbb elszabadulnak az indulatok.

Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Vélemény
Pataky István: Átok Románián

Európai parlamenti választások következnek, ami a nevéből könnyen következtethetően annyit jelent, hogy ...

Balogh Levente: Magyarország, az ellenség

Abban semmi meglepő sincs, hogy a románok általában gyanakodva – ha nem éppen ellenségesen – tekintenek ...

Rostás Szabolcs: Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer ...