2012. szeptember 12., 09:092012. szeptember 12., 09:09
Holott – tekintetbe véve azt, hogy az emberek jelentős hányada a közösségi oldalakon éli élete nem kis részét – ez igen indokolt lenne. Elkerülhető lenne ily módon például, hogy egy elhunyt személy évek múlva is az interneten kísértsen, ahogy történt az egyik ismerősömmel.
Az illetőt már két éve eltemették, de a Facebook a mai napig is be-betol valami tartalmat azzal a dumával, hogy ezt ő – mármint az elhunyt – is lájkolja. A változás szele azonban már érződik, egyes országokban például lehet vásárolni interaktív sírkövet, amibe egy adathordozót ültetnek, a temetőben kószálók pedig a mobiltelefonjaik segítségével olvashatnak az elhunytról, vagy akár nézegethetnek képeket is attól függően, hogy a megrendelő mit tartott érdemesnek közszemlére tenni.
Ötletnek nem rossz ugyan, de azért lássuk be: ebben a dologban több van ennél. A technika mai állása szerint megoldható lenne az is akár, hogy egy kód segítségével egy egész alakos hologram jelenjék meg a hant mellett vagy fölött. És mondhatna is ezt-azt, hogy ne legyen annyira unalmas a rokonok számára a sírgyomlálás. Feldobhatná ez a sok-sok özvegyasszony mindennapjait, akik közül jó néhányan életük utolsó 20 évében már csak emlékezhetnek a hitvesükre.
És ha már üzletről van szó, bizonyára nem okozna túl nagy gondot a szoftverkészítőknek, ha Pista bácsiról nem feltétlenül az utolsó napjaiban készült felvételek alapján készülne a másolat, hanem mondjuk egy harmincéves, nyalka legényt ábrázoló fotó adná a hologram vázát. És nem lenne olyan zsörtölődős, mint utolsó éveiben volt, úgyhogy akár fogadhatná a sírhoz látogató egykori kedvest peckes huszáregyenruhában, kikent-kifent bajusszal, heves udvarlással.
És ha még ez sem volna eléggé morbid, készülhetne egy-egy darab otthoni használatra is, mert azért mégiscsak szebb az élet párosan. Kár, hogy Hitchcock nem érhette meg ezen technikai újdonságok megjelenését, neki biztos lettek volna még ötletei arra nézve, hogy miféle viszonyrendszerek alakíthatók ki az evilág, a túlvilág és a virtuális világ között.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.