2010. május 13., 10:032010. május 13., 10:03
Itt, Váradon például lenne hét szép piros tulipán, három szál vörös szegfű, hét narancssárga rózsa – na jó, a tíz kék-sárga nyilacska már nem lenne olyan dekoratív, de belefér. A virágok szépek, ártatlanok, romlatlanok, ráadásul nagyszerű illatuk van. Sem veszekedés, sem üres ígérgetés nem lenne, sem taktikázás, sem lobbizás – nyáron is milyen szépen megférnek egymás mellett a különböző virágok egy vázában. Csak néha cserélni kell alattuk a vizet, és csupa örömet okoznak.
Nemrég egy barátnőmmel váltottam néhány szót. Rosszkedvű volt, olyasmit mondott, hogy legszívesebben egy szigetre repülne, ahol csak gyerekek vannak. Belegondoltam: nem rossz elképzelés, de kicsit sántít. A gyerekek is felnőnek egyszer, és a mai felnőttek is voltak gyerekek – mégis látható, mi lett belőlük-belőlünk. Például politikusok – állítólag ők is emberek voltak korábban.
Vajon már a homokozóban különféle trükkökkel vették el a másik gyerek kisvedrét, vagy talán elterelték a Jancsika figyelmét valamilyen bunyóval, amelyet szándékosan provokáltak ki, hogy aztán átvehessék a helyét a csúszdán? Vagy összecsődítették az egész ovit, ha valakit ki akartak csúfolni, hogy másnap ők árulják be az óvó néninek a társukat valami egészen másért? Esetleg „titkokat” sugdostak a csoporttársak fülébe, mocskos dolgokat másokról, egymásról, s aztán élvezték, ha az összes gyerek egymás nyakának ugrik? Másképp el sem tudom képzelni.
Az, aki mostanra ennyire gátlástalan és romlott, mint az általam ismert politikai vezetők (vagy csak vezetni akarók) többsége, soha nem lehetett más. Az ilyesmi nem történhet egyik napról a másikra. Így hát eldöntöttem: legközelebb a kutyámra szavazok. Őszintén örül nekem, ha hazaérek, és előbbre való a számára, hogy játsszak vele, figyeljek rá, mint az, hogy enni adjak neki. Ha ellopja a zoknimat, a bűntudat az arcára van írva: képtelen hazudni. Nem próbálja trükkökkel megszerezni a bizalmamat: ha játszani akar, megrángatja a nadrágomat, ha éhes, beleszagol a tányéromba. Mindig tudom, hányadán állok vele. Nem cinikus, nem takargat semmit, a neki nem tetsző embereket megugatja. Legközelebb elviszem a lakossági fórumra, hadd rágja meg az arra érdemesek cipőjét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok