2011. február 03., 10:172011. február 03., 10:17
Legyen például a villamos kényelmesebb – gondolom, ez azt jelenti, hogy jöjjön el a házig. Vagy azt, hogy ne kelljen már mindig átadni az ülőhelyeket a sántikáló néninek. Ráz is az a fránya villamos. Persze isten mentsen, hogy egekig magasztaljam a váradi tömegközlekedést. Tényleg zsúfoltak a járművek, tényleg át kell adni a helyet, ha úgy hozza a sors, és tényleg meg kell venni a jegyet vagy a bérletet. Csak azt nem értem, hogy mindeközben ugyanezen válaszadók több mint fele szerint nagyon jó lenne, ha Váradon trolibusz is közlekedne, mert az kevésbé szennyezi a környezetet, ám addig is ők inkább az autójukból puffogtatják kifelé a gázokat. Emellett évente tartanak demonstrációkat szép számú résztvevővel azért, hogy épüljön már végre néhány bicikliút, hogy ne jelentsen egyet a testi épség veszélyeztetésével az, ha valaki könnyelműen biciklire ül a belvárosban. De a villamosra felszállni már büdös. Büdös? Mi tagadás, tényleg az. Persze ugyanezek a válaszadók amiatt is felháborodtak, hogy piszok és bűz van a járműveken, de a jegyet, amelynek árából a közlekedési vállalat némi bevételhez is jutna, amiből esetleg többször lehetne takarítani – azt már drágállják. Drága szerintük egy utazás egy lej hetvenöt baniért. Azoknak drága ez, akik havonta kisebb vagyonokat költenek üzemanyagra. Azoknak, akik akkor is autóba ülnek, ha a távot gyalog negyedóra alatt megtehetnék. Akik háborognak, mert a városházától mintegy ötven méterre lévő parkoló túl messze van, nekik meg sietős a dolguk, ezért inkább az út szélén állnak meg – gyakorlatilag naponta fordul elő, hogy a villamos a szűk belvárosi utcában nem tud továbbhaladni, mert egy méretes luxusautó tükre lóg be a sínre, mely tükör valószínűleg annyiba kerül, mint az említett villamos havi karbantartási költsége. Ja, egyébként a parkolási díj is nagyon sok, majdnem annyi, mint a villamosjegy, hát hogyan is várhatnánk el minden autóstól, hogy megálláskor megfizesse?
Egyébként pedig tudják mit? Szerintem is túl sok az az egy lej hetvenöt bani. Ezért ha véletlenül nem tudom megfizetni, olyasmit teszek, ami úgy tűnik, a válaszadók többségének elképzelhetetlen: elindulok gyalog.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok