JEGYZET – Hiába határoztam el: nem fogok mérgelődni, szép nyugodtan kivárom, amíg befejeződnek a munkálatok, az illetékesek átnézik, s ha mindent jónak találnak, átveszik, mert az őrjöngéssel úgysem megy előre semmi, csak magamnak okozok vele bajt.
2015. május 27., 19:502015. május 27., 19:50
Persze elképzelni, majd megfogadni könnyű a nyugalmat, de megtartani, amikor alakulgat az összkép, de a részletek egyre csak bonyolódnak, azt nagyon nehéz. A nagyváradi központi káosz kétségtelenül árasztja a munkahangulatot, sőt be-belesve a böhömnagy gépek mögé, látni lehet, hogy nem is lesz olyan rossz.
Sőt: a vártnál (elképzeltnél?) talán máris sokkal jobb. Arról nem is beszélve, hogy más ügyek kapcsán én magam kardoskodtam sokszor a folytonos múltra hivatkozás ellen, mindenekelőtt azzal érvelve, hogy biológiai felépítésünk is olyan, hogy kénytelenek vagyunk előre nézni.
Na de vissza az alakuló térre: megtörtént az első nagyobb szabású határidő-eltolás. A munkálatok kezdetekor azt mondták, a villamosok már legkésőbb júniusban járni fognak. Mostanra viszont kiderült, hogy csöveket is kell cserélni, ami miatt… augusztus végéig szó sem lehet villamosokról. Pedig a sínek egy részét már lefektették.
Halkan kérdezem: senkinek nem jutott eszébe, hogy a központi utcák sínjei nem épp mai gyerekek?! Úgy látszik, ez túl magas, bocsánat alacsony, hisz a felszín alatt vannak. Még ezt a határidő-elcsúsztatást is elfogadnám, hiszen láttam ennél már sokkal cifrábbakat is elmúlt évtizedeim során. A legrémesebb viszont, hogy valószínűleg annyira belelendültek a munkába, hogy elkezdtek ott is ügyködni, ahová a központból átterelték a forgalmat.
Egymás hegyén-hátán, az utcák mindkét oldalán parkoló autók, az úttesten eddig még sikerült elaraszolni, de most már egyik napról a másikra minden helyet elfoglaltak a munkagépek, törnek, zúznak, ásnak, fúrnak, őrület. Ahol pedig esetleg a gyalogos oldalazva elosonhatna, oda hatalmas homok- és sóderkupacokat raktak le, hogy közelebbről kelljen hozni-vinni.
Az az érzésem, kreatív polgármesterünk rajtunk próbálja ki a szűk lakásba zsúfolt családról szóló viccet, akikkel bevitették még a kecskét is. A változás a kecske kivitele volt, a család nagy boldogságára. Nekünk is ez kellene: csak a tér maradjon feltúrva, akár határidőn túl is, de a környező utcákból vigyék ki végre a kecskét!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!