2010. január 11., 11:252010. január 11., 11:25
Nem keltett volna kisebb meglepetést az sem, ha az előbbi férfi épp Kossuth-nótákat fütyörészve tekergeti a volánt. Erre könnyen sor kerülhetett volna, ha a sofőrt nem a partiumi város egyik legforgalmasabb főutcáján meszelik le. Az illető már a déli órákban lazított, és a becsípett, profi vezetői engedéllyel rendelkező fuvarosnak meglehetősen kevés vér volt az alkoholjában. Taxis barátaim mondják, hogy komoly stresszel jár ez a munkakör, mert sokszor 24 órán át is ébren kell lenniük. Feszültségoldásra megfelelő a háziszőttes szatmári szilva, vagy a bolti bihari barack.
Ezek a magasan képzett, tapasztalt szakemberek teljes körű szolgáltatást nyújthatnak klienseiknek. A Hová lesz a fuvar? mellett a Nem kér az útra egy kis szíverősítőt? kérdések pedig helyi specialitásokká válhatnak idővel, és az autókba is helyet kaphatna az önkiszolgáló minibár-szolgáltatás. A halandóknak miért nem lehet, ha a kormánytagok limuzinjában van? A mai taxistarifák mellett egyébként is harag nélkül elkél egy bátorító ital. Az utas ihat, neki nem kell vezetnie, a sofőr meg már úgyis részeg, nem árt neki még egy koccintásnyi. Ha jól berúg a kliens, nem veszi észre, merre pörögnek a taxióra számai, a sofőrnek pedig többszörösen is kifizetődik a lőre. Gazdasági válság ide, benzináremelés oda, az embernek is kell üzemanyag, nem száradhat ki a motorja. Jobb egy becsípett, fürgén mozgó taxissal utazni, mint egy álmosan bóbiskolóval, amelyiknek bármikor lekoppanhat a szeme.
A kolozsvári esetből pedig a kékkabátosoknak kell tanulniuk. Nem illik piszkálni a megvadult, rohanó vadat. Aki kötekedik vele, azt megharapja. Hallatlan, hogy a kényszerszabadságok és az állami bérek befagyasztásának idején ezeknek a közalkalmazottaknak még van kedvük az utcákat róni, és belekötni a rendes, adófizető polgárokba. Hangsúlyozom: adófizető, ugyanis az alkohol jövedéki adója miatt egyre többet kell fizetnie a kupicánként kimért kedélynövelőért. Ha többet isznak a sofőrök, akkor több pénz megy a közösbe, és a rendőrség is jobban él. Ergo, az alkoholista sofőrök tartják el a fakabátokat, akik ahelyett, hogy hálát rebegnének nekik érte, folyton piszkálódnak. Ezért jogosan jár legalább egy harapás, vagy akár több is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok