2010. augusztus 18., 10:542010. augusztus 18., 10:54
Persze hiábavaló és értelmetlen volna, ha az ország valamennyi tevékenységi körére kiható, és jórészt a hazai társadalom egészét sújtó gazdasági válság egyik tragikus következményeivel magyarázná bárki is a giuleşti-i kórházrobbanást kiváltó okokat. A krízis, valamint az egészségügyi rendszer lassú, de biztos leépülését eredményező, az elmúlt húsz év alatt született politikai látszatintézkedések azonban nagyon is hozzájárultak a jelenlegi betegellátás tarthatatlan helyzetének kialakulásához, az állandó kórházmizériához.
Az 1989 óta fungáló kormányok egyike sem volt képes működőképes, a betegek és az orvosok érdekeit szem előtt tartó kórházi rendszert kiépíteni és fenntartani. Arról nem beszélve, hogy a jelenlegi hatalom nyíltan beismerte tehetetlenségét, sőt cinikus hozzáállását, amikor a munkaügyi miniszter a minap amúgy legyintett egyet a hazai orvostársadalom feltartóztathatatlan exodusáról szóló hírekre: sebaj, a fehér köpenyesek majd megszedik magukat odakinn, és hazahozzák a külföldön szerzett szakismeretet. Az RMDSZ-t bizonyára nemes szándékok vezérelték, amikor elvállalta a közismerten legproblémásabbnak számító egészségügyi minisztériumot, Cseke Attila pedig a rendelkezésre álló szerény eszközökhöz képest próbálja megreformálni az ágazatot.
A magyar politikusnak azonban be kellene látnia: a jelenlegi áldatlan viszonyok közepette és a politikai akarat hiányában reformot képtelenség végrehajtani, és noha a kórháztragédiában közvetlenül semmiféle felelősség nem terheli, fel kellene ajánlania becsületbeli lemondását, mint ahogy civilizált országokban ezt megtennék a szakminiszterek hasonló esetben. És ha az RMDSZ bizonyítani akarja, hogy nem futamodik meg a szélmalomharcnak tűnő munka elől, hát javasolhat mást a feladat elvégzésére. Például orvost, aki lehet palesztin is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.