JEGYZET – Kicsit talán korán kezdik a fejvesztett kampányolást, de végeredményben ők tudják, mekkora is a fejükön a vajmennyiség, amit még időben le akarnak olvasztani, a nyomait eltüntetni, és valamikor május táján makulátlanul a választók elé állni.
2015. augusztus 24., 18:232015. augusztus 24., 18:23
Az ő dolguk, nem foglalkozom a kampányukkal, csak az bosszant, hogy eszük ágában sincs gondolkodni bár egy kicsit akkor, amikor országos nyilvánosság előtt szólásra nyitják ajkaikat.
Erősen figyelem, hol rejtik el a gombot, amit megnyomnak, és mint a cirkuszi hasbeszélőkből, áradni kezd a szó. Eddig nem sikerült elcsípnem a fránya indítót, de remélem, egyszer csak bejön. A követendő példa vagy helyesebben a (szabás)minta a főnökük, az egyelőre még miniszterelnök, akinek olyan beszélőkéje van, hogy bárki megirigyelhetné: csak mondja, mondja, és látszik, halvány gőze sincs, miről beszél. Nem is izgatja nagyon, mert másnap ugyanilyen rezzenéstelenül az ellenkezőjét állítja, és ha valaki esetleg figyelmezteti, az rögtön megkapja a választ: hazugság.
Nem akarok dicsekedni, de amikor még a közel kétharmados többséggel egyetemben én is javában bíztam a liberálisokkal való nagy összeborulásukban, először akkor ingott meg a hitem, amikor odaállította az édesanyját a képernyő elé, és elmondatta vele, hogy fiának már gyerekkorában több apró-cseprő hibája volt, de az egyetlen komoly bajt a hazugságra való képtelensége jelentette.
Erre felkaptam a fejem, és attól fogva nem hittem semmit. Pedig még a plágiumról szó sem esett. Na de ezek már elavult dolgok, vissza a korai kampány „számvetéséhez”: mintha levegő helyett számtengerben beszélnének, a különböző miniszterek röptükben kapnak el belőlük, és máris mondják. Ha a riporter visszakérdez, nem tudják megismételni, és – feltehetőleg ez is kormányfői ukáz – áthárítanak mindent a hamarosan hivatalosan is megjelenő kijavított költségvetésre. Aminek a következményeit majd jövőre fogjuk a saját bőrünkön érezni. Ha egyáltalán képesek leszünk bármit is érezni a nagy jóléttől.
Mondjam, hogy egy szó sem igaz az egészből?! Minek, tudja azt jól mindenki. Huszonhatodik éve éppen elég kampány előtti hőzöngést megértünk, vetették-szórták összevissza a számokat, de romlott volt a vetőmag, mert az aratásból soha nem lett semmi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!